Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
62 RÁNKI GYÖRGY — elpusztult a német hadifogoly táborok embertelen körülményei között. Ha még hozzátesszük az elesetteket, valamint a súlyosan sebesülteket, ez további 1,5—2 milliós veszteséget jelenthet. Mivel a szovjet hadsereg létszáma 1942 tavaszán 5 millió volt (ténylegesen 1943 májusában már a 11 milliót is elérte)3 7 , úgy a legalacsonyabb becslés szerint is legalább 12 millió munkaképes dolgozót vontak el a gazdaságból. (Ha figyelembe vesszük még a megszállt területeket is, ahol a sikeres evakuálás ellenére is maradt bizonyos munkaerő, akkor a veszteségek még nagyobbak lehettek.) Szovjet források szerint 1940-ben a férfi munkaerő létszáma 31,2 millió volt, 1942-ben viszont csak 18,4 millió. A 13 milliós különbség nagyjából egybeesik az előbbiekben megadott becsléssel. Ismeretes, hogy a Kuznyeck-medence lett a szovjet hadsereg egyik legfontosabb iparvidéke, ahol állandósult a munkaerőhiány. 1942 júniusi becslés szerint 34 000 munkás hiányzott a termelési folyamatból. A következő hónapban azáltal, hogy a legfontosabb közlekedési csomópontokban munkaerőelosztó helyeket hoztak létre az evakuáltak számára, 15 000 új munkást sikerült munkába állítaniuk. Ez sem volt elég, s 1942. augusztus 24-én az Állami Véderő Bizottság is foglalkozott a kérdéssel, és elfogadták a szükségesnek látszó intézkedéseket, hogy felgyorsítsák az ipari termelés növekedését a Kuznyeck-medencében. A következő négy hónapban nagy mennyiségű gépet, eszközöket és 31 000 új munkást irányítottak a térségbe.38 Ennek ellenére 1943 nyarán ismét szükségesnek látszott, hogy az Állami Véderő Bizottság foglalkozzon a Kuznyeck-medencei termelés fejlesztésével, és új intézkedések keretében további munkaerőt küldjön a térségbe. Olykor-olykor nemcsak arról volt szó, hogy nem volt elég munkaerő, de arról is, hogy a munkaerő összetétele, képzettsége nem volt kielégítő — figyelembe véve a női és a fiatalkorú munkaerő növekvő számát. A csökkentett beruházási kapacitás miatt — mivel a gépipar teljes mértékben a fegyverkezés szükségleteit szolgálta — a termelési folyamatok gépesítése alacsony volt, az eszközök nagy mennyiségben hiányoztak, így a munkafolyamatok többsége kimondottan munkaintenzív volt.3 9 A szovjet kormány tisztában volt azzal, hogy a munkaerő kérdése egyik kulcskérdése lesz a hadigazdaságnak. Hogy ezt a nehézséget megfelelő szervezés útján leküzdjék, már 1941. június 30-án egy különbizottságot hozott létre a kormány, melynek feladata a munkaerőkérdés és -elosztás megoldása volt. Természetesen kezdetben a hadsereg kapott elsőbbséget. 1941 júliusában valamennyi férfit, aki 1905 és 1918 között született, regisztrálták, és ha alkalmas volt, behívták. Később kiterjesztették ezt azokra is, akik 1890—1904 között születtek, majd az Állami Véderő Bizottság kötelezővé tette a katonai kiképzést valamennyi szovjet állampolgár számára. Nagyobb munkaerőhiány nagyjából az év végén jelentkezett először. A Szovjetunió 74 millió lakosú legsűrűbben lakott európai területének nagy része 31 Uo. 22. 38 /. Zetkin: Kuznyeckij ugalnyij basszejn v godah Velikoj Otecsesztvennoj Vojni. Moszkva, 1969. 93—95. 39 Ja. Csadajev: Ékonomika SzSzSzR v periode Velikoj Otecsesztvennoj Vojni. Moszkva, 1961. 114—119.
