Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
604 SENGA TOR U tartományt".9 2 1253-banmegélénkült a Babenberg-örökségért folyó viszálykodás IV. Béla és Pïemysl Ottokár között. A magyar király ismét követséget küldött Danyiilhoz, hogy segítségen a csehek ellen.93 E háborúban IV. Béla szövetségesei voltak a kun hadak, Rosztiszlav, Danyiil, Lev, Szemérmes Boleszló stb.94 Kétségtelen, hogy az itt említett követségküldéseknek is az osztrák-örökséggel kapcsolatos katonai segítségkérés volt a határozott céljuk. Miután 1254-ben Béla és a cseh trónra emelkedett Ottokár a pápa követének közbenjárására kibékült, a magyar király figyelme délre, a Balkánra irányult, ahová korábban is igyekezett hatalmát kiterjeszteni, és 1255-től kezdve királyi címei között szerepel — bár következetlenül és rendszertelenül — a ,,rex Bulgáriáé" cím.9 5 Az 1246 szeptemberében létrejött magyar—halicsi szövetség kezdetben a tatárok elleni összefogásul szolgálhatott, de később e szövetség mögött nemcsak ez — bár azért ez sem szorult teljesen háttérbe —, hanem a Babenberg-örökség kérdése is állhatott. Az sem kizárt, hogy ez szolgálhatott a szövetségkötés egyik okául. Meg kell említenünk azt is, hogy 1247-ben és 1248-ban IV. Béla figyelme az ország tatárokkal szembeni védelmére összpontosult, 1249-ben pedig a védelem biztosítása mellett már segédcsapatokat és támadásokat is indított külföldre. 1250-től kezdve, amikor megbizonyosodott arról, hogy újabb tatár támadás nem fog indulni, IV. Béla felhasználva szövetségeseinek katonai erejét, nyugati irányú terjeszkedésre törekedett. II. Most térjünk rá a magyar király IV. Ince pápához — évszám nélkül — november 11-én intézett „tatárlevele" keltének kérdésére. Ennek a király bel- és külpolitikájára nézve igen érdekes adatokat tartalmazó levélnek a latin szövegét többször is kiadták a múlt században. A levélszöveg múlt századi kiadóinak többsége — amint már említettük — a levél keletkezési évszámát komoly indokolás nélkül az 1254. évre tette, és sok kutató ezt az évszámot elfogadta.9 6 Akadnak olyan történészek is, akik 1248-ra, 1250-re, 1252-re vagy 1253-ra teszik a levél keltét, de állításukat általában nem támasztják alá 92 PSZRL. II. 820-821.; GVC. 65. Ld. M. Hrusevszkij: Hronoljogija, 32.; A. V. Florovszkij: Csehi, 219. Ebben az évben (1252) IV. Béla felszólította Danyiilt a pápaság iránti újbóli engedelmességre. (Id. a 60. jegyz.) Gyakran eló'fordul — különösen a magyar történetírásban - az a nézet, miszerint Danyiil 1252-ben is részt vett a magyar hadjáratban Ausztria ellen, (fauler Gj>.: MNT. II. 220., 526.; Hóman В.: Magyar történet, П. 154.; MTK. I. 153.) Igaz, hogy a halics-volhíniai évkönyvben 1252-nél történik említés hasonló eseményró'l, de e híradás — mint már láttuk - egy korábbi évre vonatkoztatandó. 93 PSZRL. II. 821-826.; GVC. 65-67. 9"Pau 1er Gy.: MNT. II. 221.; V. Novotriy : Ceské déjiny. 1/3. 842-845.; A. V. Florovszkij: Csehi, 223-231.; V. T. Pasuto: Ocserki, 256-258. 9 5 Pauler Gy.: MNT. II. 229., 528.; Szentpétery I.: Bolgároszág IV. Béla királyi címében, in: Emlékkönyv dr. gróf Klebeisberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Bp. 1925. 238. 96 Ld. pl. Pauler Gy.: MNT. II. 521 \Marczali H.: Magyarország története, 519.; V. T. Pasuto: Ocserki, 259. vö. 238. Ezenkívül a jelen dolgozatunkban idézett szerzó'k közül a következők is 1254-re teszik a levél keltét, és ebből különféle következtetéseket vonnak le: A. V. Florovszkij, Gyárfás I. V. Klaic, P. Nikov, H. Patze, I. Petkova,ReiszigE., A. Sacerdofeanu, B. Spuler, J. Uminski stb.
