Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
IV. BÉLA KÜLPOLITIKÁJA 603 hosszas küzdelembe, amikor már megbizonyosodott arról, hogy nem fenyeget tatárveszedelem. Témánk szempontjából érdekes, hogy IV. Béla követséget küldött Danyiilhoz katonai segítségkérés céljából, de nem a tatárok elleni óvintézkedéssel kapcsolatban. A Halicsba küldött követségekről még több forrásadattal rendelkezünk. A magyar király egy Komlós falubeli Germanus (Germanus filius Wysobur de villa Cumlous) nevű ember számára két oklevelet állíttatott ki. Az egyik — 1251. évi — oklevélben Germanus Danyiilhoz küldött követségben teljesített szolgálatairól esik szó,8 9 a másik - 1259. évi -oklevélben pedig IV. Béla felszólította Germanust arra, hogy továbbra is szolgáljon a ruszi követségben.9 0 A két oklevélben nem történik említés a követségküldés céljáról. Ezzel kapcsolatban Lederer úgy véli, hogy a király a tatárok minden megmozdulásáról folyamatosan akart értesülni Danyiiltól, és állandó futárszolgálatot épített ki vele; ezt többek között Germanus bonyolította le köztük, aki a halicsi határtól nem messze levő Komlós faluból származott. Lederer szerint a király a Danyiillal kötött szövetségben látott és láthatott reményt a tatár támadás elhárítására.9 1 Azonban itt meg kell jegyeznünk azt, hogy a követküldésnek még egy másik célja is lehetett. A követségküldés e másik jellegére fényt derítenek maga Danyiil későbbi tettei, amelyek gyakran kapcsolatosak IV. Bélának az osztrák-örökségért folytatott harcaival. Nem feladatunk az 1250-es évek eseményeinek ismertetése, de a követküldés jellegének megértése érdekében szólnunk kell Béla és Danyiil kapcsolatának néhány későbbi fejleményéről. 1250 októberében meghalt Hermann gróf, és Babenberg Gertrud ismét megözvegyült. 1250 decemberében pedig Frigyes császár is elhunyt. A következő évben a német birodalom keleti hercegségeinek élére Pïemysl Ottokár került. 1252-ben Ottokár összeházasodott Babenberg Frigyes nővérével, Margittal, Frigyes unokahúga, Gertrud pedig a magyar király közbenjárására Danyiil másik fiával, Románnál kötött házasságot. Ezzel kapcsolatban a halics-volhiniai évkönyv — hibásan az 1254. év alatt — az 1252. évre vonatkozóan megemlíti, hogy Pïemysl Ottokárral háborúja volt a magyar királynak, aki Danyülhoz fordult segítségért. IV. Béla követséget küldött a halicsi fejedelemhez azzal, hogy küldje el fiát, Románt, hogy összeházasítsa Babenberg Gertruddal, és odaadja Romannak „a német et Pruzlones et complices marchionis de Padén intulerant finibus Ungarie,. . . Sed pietas divina que cum irata fuerit novit misereri et parcere, mediante rege Bohemie per internuncios hanc cladem pestiferam intercepit: quod facere iuramento Bela decreverat, ad finem perducere non permisit; unde cum omni suo comitatu est reversus. Eodem tempore non longe post stragem predictam, marchio ducatu quorumdam et complicum ipsius invasit Chunringenses, et civitatem Egenburch, et in castrum ibidem et in fines adjacentes". Ha az a vélemény helytálló, miszerint Hermann badeni gróf 1249 őszén támadta meg Eggenburgot ÇA. Huber: Geschichte, L 523.; M. Vancsa: Geschichte, L 492.), és ha úgy értelmezzük, hogy az itt idézett szövegben szereplő két „strages" ugyanarra az eseményre, azaz Habsbach pohárnoknak, a Preuseleknek és Hermann gróf párthíveinek Magyarország elleni támadására vonatkozik, (vö. M. Weltin: Landesherr, 167.) akkor ez a támadás 1249 ősze előtt történhetett. "RA. I. 296. (Nr. 955.) 9°CD. IV/2. 495. = ÁUO. VII. 505. (Nr. 357.); RA. I. 376. (Nr. 1227.) ' 'E. Lederer: Tatarszkoje nasesztvije, 33-34. Lederer túl nagy hangsúlyt fektet a tatárok elleni magyar-orosz szövetségre. Ld. még uő.: Vengerszko-russzkije otnosenija i tataro-mongolszkoje nasesztvije. in: A. A. Zimin-V. T. Pasuto (szerk.): Mezsdunarodnije szvjazi Rosszii do XVII v. Moszkva 1961. 181-202. Tardy azt állítja, hogy Germanus, akit Gyármán néven említ, a magyarok tatár-diplomáciájának képviselője volt. Lajos Tardy: Sklavenhandel in der Tartarei. Szeged 1983. 14.
