Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
60 RÁNKI GYÖRGY Kuznyeck-medence széntermelése 35 millió tonnára, a karagandai bányák termelése pedig 11 millió tonnára emelkedett 1944-ben.3 0 Mivel már korábban geológiai kutatások felfedezték, hol található a legnagyobb mennyiségben szén az ország hegyei között, sőt néhány ilyen nagy szénmedence kiaknázását már meg is indították a háború alatt, igen sok új szénbányát nyitottak Szibériában, a Bajkál-tó körül, Üzbegisztánban és a Távol-Keleten. Északon Pecsov és Vorkonta környékén a széntermelést kb. 5 millió tonnára növelték. Szinte hihetetlen, mennyi emberi, gazdasági és technológiai nehézséget kellett leküzdeni ezeken a területeken a termelés sikeres növelése érdekében. Például a Kuznyeck-medence — melynek részesedése a háború alatt a széntermelésben 14%-ról 20%-ra emelkedett, és feltehető, hogy a Donyec-medence szénbányáinak visszafoglalása előtt szerepe még fontosabb volt — a háború első évében nem volt képes növelni a termelést.3 1 Ennek okát elsősorban abban találhatjuk, hogy nem volt elegendő munkaerő, hiszen a férfi munkaerő nagy részét besorozták a hadseregbe. A helyükre beállott nők és fiatalkorúak nem tudták helyettesíteni a behívott bányászokat, sem szakképzettségük nem volt hozzá, sem fizikai erejük. De általában nehézségek mutatkoztak a szállításban is, mivel a szovjet vasúti rendszer veszteségei, valamint az evakuáláshoz szükséges vagonok lehetetlenné tették, hogy elegendő szállítóeszközt biztosítsanak a szénszállítások számára. Nem is beszélve arról, hogy mindenféle pótalkatrészben, gépben és szerszámban is hiány volt. A szovjet kormány 1941 augusztusában utasítást adott ki, hogy még az év folyamán 6 új bányát nyissanak meg a Kuznyeckmedencében, 1942-ben további 6 bányanyitást terveztek. Az utasítást azonban nem tudták végrehajtani, mivel csupán 4 új bányát nyitottak meg az első évben, és további 4-et később.3 2 így annak ellenére, hogy az újonnan fejlesztett területeken a széntermelés erősen fokozódott, a szovjet gazdaságnak a háború egész időszakában komoly szénhiánnyal kellett megküzdenie. A polgári fogyasztást szinte a minimumra szorították, és teljes elsőbbséget biztosítottak a hadseregnek. A kohászat kétszer annyi szenet fogyasztott, mint a háború előtt, ugyanakkor erősen korlátozták az erőmüvek, a textil- és élelmiszerüzemek és az építőipar szükségletét. Fűtésre szinte alig adtak szenet. A szénfogyasztás csökkentését részben növekvő fafelhasználással próbálták helyettesíteni. Ez szükséges volt, hiszen még 1944-ben is 10%-kal kevesebb szenet termelt az ország, mint a háború előtt. Ugyanakkor míg 1940-ben a fűtőanyagszükséglet 20%-át fedezte a fa, 1944-ben részesedése 50%-ra emelkedett.3 3 Az elektromos energia felhasználásában az ipar 66%-kal, a közlekedés 12%-kal részesedett, 30 /. Zetkin: Kuznyeckij ugalnyij basszejn v godah Velikoj Otecsesztvennoj Vojni. Moszkva, 1969. 166—168. 31 J. Chardonnet: Les conséquences économiques de la guerre 1939—1945. Paris, 1946. 50—51. 32 I. Zetkin: Kuznyeckij ugalnyij basszejn v godah Velikoj Otecsesztvennoj Vojni. Moszkva, 1969. 82. 93—39. 33 Ja. Csadajev: Ékonomika SzSzSzR v periode Velikoj Otecsesztvennoj Vojni. Moszkva, 1961. 253—254.
