Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
594 SENGA TOR U 1247-ben pedig négy (augusztus 3-án, 12-én és szeptember 11-én 2 db) oklevele kelt Zólyomban.4 6 Azt is hozzátehetjük, hogy 1248-tól 1253-ig Bélának nem maradt ránk olyan oklevele, amely Zólyomban kelt volna.4 7 Tehát minden valószínűség szerint a király 1246 szeptemberében valamint 1247 augusztusában és szeptemberében volt Zólyomban, és az egyik alkalommal békét köthetett Danyiillal. Biztosra vehető, hogy a tárgyalások 1246 közepe táján kezdődtek meg, de nem valószínű, hogy a közös megállapodásra jutás elhúzódott volna egészen egy évig. Ezt a következtetést támogatja egy 1247 áprilisában keltoklevél is, amelyben szó esik egy bizonyos Bheled/Beled nevű ember rutén fogságból való kiszabadulásáról.4 8 Ugyanis ez az adat, amelyet kapcsolatba hozhatunk a halics-volhiniai évkönyvnek a foglyok visszaadásáról szóló fentebb idézett híradásával, azt mutatja, hogy a magyarok 1247 áprilisát megelőzően szabadultak ki Danyiil fogságából. Az eddigiek alapján tehát feltehető, hogy 1246 szeptemberében volt a békeszerződés és a házasságkötés Zólyomban. Ekkor egyértelmű szövetségi kapcsolat alakult ki Béla és Danyiil között, amely Konstancia és Lev házasságkötése révén jött létre. Ezután Béla valószínűleg 1246. november 15-én a pápához való követségküldés révén azon szándékának adott hangot, hogy meg kívánja szerezni az osztrák tartományokat.4 9 Erre Ince pápa 1247. január 30-án kelt levelében azt írja a királynak, hogy kívánságának megvalósulásához segítséget fog nyújtani.5 0 Azonban — amint az alábbiakból kiderül — az ekkortájt keletről érkező hírek a tatárok Európa elleni zászlóbontásáról más irányba terelték IV. Béla figyelmét. Tudjuk, hogy 1246 augusztusának második felében a tatárok Mongóliában a nagykán választásakor meghirdették az Európa elleni hódító hadjáratot.5 1 A hír az újabb zászlóbontásról már 1246 novemberében vagy decemberében eljuthatott az Aranyhorda nyugati végéig.5 2 Danyiil halicsi fejedelem, akinek a követei gyakran járhattak Batunál, 46 RA. I. 252-253. (Nr. 836., 837.), 258-259. (Nr. 857., 858., 861., 862.) 4'Amennyire IV. Béla ránk maradt okleveleinek keltezéseiből megítélhetjük, a király leggyakrabban nyáron, azután ősszel tartózkodott Zólyomban. IV. Bélának Zólyomban tavasszal kelt oklevele igen kevés és télen kelt oklevele pedig nem maradt ránk. RA. I. 174-520. Vö. Sebestyén Béla: A magyar királyok tartózkodási helyei. Bp. é.n. [1938] 19-23. 4, CD. Villi. 293-294. ,4 'Vö. VMH. I. 232. (Nr. 441.) = AUO. VII. 226-227. (Nr. 152.). E levél keltének évére Id. RA. I. 25 3 (Nr. 839.); vö. uo. 255. (Nr. 846.) Ld. még az 55. jegyzetet és/4. Huber: Geschichte, I. 516. 5 °CD. IV/1. 458-459. = VMH. I. 203. (Nr. 378.) Ld. még a pápa Raspe Henrikellenkirályhoz (rex Romanorum-hoz) 1249. január 29-én írott levelét.[CD. IV/1. 459. = VMH. I. 202. (Nr. 375.)] 5 'SF. 94-95. (VIII/2., 4.); Napkelet, 87-88. "Azokból a körülményekből, hogy Ögödej halálhírére a tatárok kezdtek visszavonulni [Ä. A. Skelton-T. E. Marston-G. D. Painter: The Vinland Map and the Tatar Relation. New York-London 1965. 82-83.; SF. 121. (IXI36.); Napkelet, 103.], valamint hogy Kadan serege, amely Bélát egészen Dalmáciáig követte, 1242 márciusának táján felhagyott a király kézrekerítésével, és azután pusztításokat folytatva útját Bulgária felé vette [Thomas Spalatensis archidiaconus: História pontificum Salonitanorum atque Spalatensium a s. Domnio usque Rogerium. cap. 39. MGH. G. H. Pertz, SS. XXIX. 594. = A. F. Gombos: Catalogus, III. 2243. (Nr. 4781.)], arra lehet következtetni, hogy a futár, aki az 1241. december 11-én elhunyt Ögödej halálhírét hozta, 1242 márciusában érkezhetett Batuhoz Magyarországra. A futár tehát az utat Karakorumtói Magyarországig három vagy legfeljebb négy hónap alatt tette meg. Vitás kérdés azonban az, hogy a hír- volt-e a fő oka a visszavonulásuknak. \\?ö.Schütz Ödön: A mongol hódítás néhány problémájához. Századok 93 (1959) 230-232.]
