Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
IV. BÉLA KÜLPOLITIKÁJA 595 1246 végén értesülhetett a hírről. Amint már láttuk, 1246 közepe tájától rendszeres követjárás alakult ki, és 1246 szeptemberétől pedig szövetségi kapcsolat jött létre Magyarország és Halics között, s így a magyar király Danyiilon keresztül rövid időn belül értesülhetett a vészhírről.53 Az újabb tatár támadás veszélyéről Ince pápa is tudomást szerezhetett IV. Bélán keresztül.5 4 A pápa 124 7. február 4-én kelt levelében felszólítja Bélát arra, hogy azonnal értesítse őt a tatárok esetleges betörése esetén, és megígéri neki, hogy mozgósítja az egész kontinens keresztes haderejét.5 5 Ezzel egyidőben az esztergomi és kalocsai érsekhez intézett leveleiben pedig utasítja az érsekeket és püspökeiket arra, hogy keressenek alkalmas helyet, ahol szükség idején népükkel menedéket találhatnak.5 6 A tatárok újabb zászlóbontásának híre — bár átalakulva — Angliába is eljuthatott. Matthew Paris angol szerzetes krónikájának Additamentá-)ában közli a canterbury-i (cantuaria-i) érsek 1247-ben savoie-i (sabaudia-i) Péterhez írott levelét, amelyben azt is olvashatjuk, hogy a tatárok visszafordultak Magyarországra.5 7 Külön ki kell emelnünk a magyar király 1247. június 2-án kelt levelét, amely tükrözi a Magyarország és szomszédai között akkor fennálló viszonyokat is. Ebben a levélben IV. Béla a johannita lovagrendnek adományozta — néhány rész kivételével — a Déli Kárpátok és a Duna közti területet. A rend ennek fejében a földek benépesítését, megvédését, katonai szolgálat teljesítését stb. ígérte a királynak. A levélből kitűnik, hogy a johanniták nemcsak az ország támadói ellen, hanem Bulgáriába, Görögországba vagy Cumaniába indítandó magyar hadjárat esetén is vállalták a katonai segítségnyújtást. Továbbá a levélből az is kitűnik, hogy a rend kötelezete magát az ország védelmére bármely pogányok, a bolgárok és más szakadárok ellen, a keresztények serege ellen — amely kétségtelenül az osztrákokra vonatkozik - és a tatárok ellen.5 8 Tehát kiderül, 53 Vö. Györffy Gy.: Napkelet, 32. Umiriski úgy véli, hogy a vészhír portugáliai Laurentiuson keresztül juthatott el Béla udvarába, bár azt sem tartja kizártnak, hogy a halicsi udvarból, Bulgáriából vagy máshonnan is érkezhetett a hír a királyhoz. (/. Umihski: Niebezpieczenstwo, 88.) 5"CD. IV/1. 462. = VMH. I. 204. (Nr. 380.) 5 5 CD. IV/1. 461-462. = VMH. I. 203-204. (Nr. 379.) Umiriski szerint a magyar királynénak, Máriának a követei Jacobus és Romanus vihették a pápához a vészhírt [CD. IV/1. 459-460. = VMH. I. 203. (Nr. 377.)], és elhozták Bélának a pápa 1247. február 4-én kelt levelét. (J. Umirtski: Niebezpieczenstwo, 87.) Nézetünk szerint azonban Béla 1246. november 15-én - amikor a vészhír még nem érkezett meg Magyarországra - küldhette Jacobust és Romanust a pápához [VMH. I. 232. (Nr. 441.) = AUO. VII. 226-227. (Nr. 152.)] többek között az osztrák örökség kérdésével kapcsolatban is. 5 6 CD. IV/1. 462. = VMH. I. 204. (Nr. 380.) 51 Matthaeus Parisiensis: Chronica majora, ed. H. R. Luard. I-VII. London 1872-1883. VI. 133. S8CD. IV/1. 447-454., IV/2. 75-76. = VMH. I. 208-211. (Nr. 393.) = Documente privind istoria României. C. Transilvania. Vol. I. 329-333., 422-426. (Nr. 285.); RA. I. 257. (Nr. 853.) A király és a rend közti szerződést a pápa az 1250. július 19-én kelt levelében megerősítette. A johannitákról ld. ReiszigEde: A jeruzsálemi szent János lovagrend Magyarországon. I. Bp. 1925 . 58 -66.
