Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
IV. BÉLA KÜLPOLITIKÁJA 593 Azután Danyiil visszaadta Bélának a jaroszlavi csatában szerzett foglyokat, békét kötött a királlyal, és visszatért országába.4 0 Ezzel a híradással eddig nem foglalkozott behatóan a magyar történettudomány, amely hitelt adva az évkönyvben megadott évszámnak általában 1250-re helyezi a Béla és Danyiil közti szövetségkötést, valamint Konstancia és Lev házasságkötését 41 Azonban az 1250. évi híradás Danyiil 1245/1246-ban Batuhoz tett utazásának és ezután pedig a Bélával megkötött békeszerződésének leírásával foglalkozik. A következő, 1251. évi híradás pedig először a Konrád mazoviai herceg haláláról szóló tudósítással kezdődik,42 amely 1247-ben valószínűleg augusztus 31-én következett be.4 3 így arra gondolhatunk, hogy a békeszerződés és a házasságkötés Danyiil Batutól való visszatérése után, azaz 1246 májusa után és még Konrád halála előtt, vagyis 1247 augusztusának vége előtt történhetett. A szóban forgó események időrendi kérdésével foglalkozó külföldi szakirodalom szintén nem nagyszámú, és az érdeklődés középpontjában inkább Kirill -Nikaiába való utazása és további működése áll. Hrusevszkij - aki századunk elején igyekezett rekonstruálni a halics-volhiniai évkönyv helyes kronológiáját - figyelembe véve a Béla és Danyiil között Kirill közvetítésével lezajlott tárgyalásokat, 1247-re helyezte a békeszerződés és a házasságkötés időpontját.4 4 Véleményünk szerint a következő körülmények inkább 1246-ra mutatnak, mint 1247-re. A fent idézett híradásból kiderül, hogy a magyar király akkor „Izvolin"-ban volt, amikor a halicsi fejedelem Levvel és Kirill metropolitával felkereste őt. Kétségtelen, hogy „Izvolin" azonos a mai szlovák „Zvolen"-nel, amelyet magyarul „Zólyom"-nak hívnak.4 5 Ezek után azt kell vizsgálat alá vennünk, hogy a király mikor tartózkodott Zólyomban 1246 nyara és 1247 nyara között. Erre a kérdésre választ adhatnak a királynak ebben az időszakban kelt dátumhellyel ellátott oklevelei. Tudomásunk van arról, hogy Bélának 1246-ban két (szeptember 11-én és 27-én) és 4°PSZRL. II. 809.; GVC. 59. Béla hitvese, Mária I. Theodoros Laskaris nikaiai császár lánya volt. Akkoriban Magyarország és a nikaiai császárság között barátságos viszony állt fenn. Gyula Moravcsik: Byzantium and the Magyars. Bp. 1970. 96-97. 41 Pauler Gy.: MNT. II. 217.; MTK. I. 152.; К ris tó Gy.: Magyarország története, 226. Lederer szerint 1246 óta állt fenn a szövetség, és 1251-ben volt a házasságkötés. (E. Lederer: Tatarszkoje nasesztvije, 32.) Azonban a szóban forgó híradásból kitűnik, hogy ezek az események nagyjából egyidőben történtek. Régebbi véleményekre ld. Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek 1892. 485., 488. 4 2 PSZRL. II. 809.; GVC. 59. 43 0. Balzer: Genealógia Piastów, 8., 268. 4 4 M. Hrusevszkij: Hronoljogija, 33-34., 67.; uő.: Isztorija. 68.; ld. még G. Stökl: Das Fürstentum, 515., 521. Hrusevszkij Kirill Magyarországra való utazását 1246 ó'szére vagy telére teszi, de a Nikaiába való elutazásának időpontjáról nem nyilatkozik.Csubatij 1246 második felére vagy 1247-re helyezi a tárgyalások és a házasságkötés időpontját, és szerinte Kirill 1248-ban ment Nikaiába -amikor már meggyengültek Ukrajna és Róma kapcsolatai -, és onnan 1249-ben tért vissza Ukrajnába. [Mikola Csubatij: Zahidna Ukrajina i Rim u XIII vicji u szvojih zmahanjah do cerkovnoji unjiji. ZNTS. 123-124 (1917) 54-55.] Pasuto úgy véli, hogy Kirill 1246 táján utazott el Nikaiába, de nem nyilatkozik világosan arról, hogy mikor volt a békeszerződés és a házasságkötés. [K T. Pasuto: Ocserki, 92., 271.; ld. még G. Stökl: Kanzler und Metropolit. Wiener Archiv für Geschichte des Slaventums und Osteuropas. 5 (1966) 167.| Vö. még J. Umihki: Niebezpieczeristwo, 93-94. A kutatók az események kronológiájának fejtegetésekor nem vesznek figyelembe magyar forrásokat. Ld. a 60. jegyzetünket is. 4 5 A zólyomi uradalom (praedium), amely a későbbi Zólyom megyénél sokkal nagyobb volt, és amelyhez a későbbi Turóc, Liptó és Árva megyék területe is tartozott, egészen az ország északi határáig, Lengyelországig húzódott. Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása. Bp. 1922. 5-6.
