Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
592 SENGA TOR U halicsi fejedelem, aki még fogva tartotta az 1245. évijaroszlavi csatában szerzett foglyokat, részt vett volna a Lajta melletti ütközetben a magyarok oldalán. A király egy későbbi oklevelében Tamás fia András (Andreas fîlius Thome) szolgálatainak felsorolásakor a Lajta melletti ütközetben szerzett érdemeiről is szól, és megemlíti, hogy ezt Rosztiszlavtól (per Radizlaum, ducem Gallicie, karissimum generum nostrum) tudta meg,34 ami azt mutatja, hogy Rosztiszlav is részt vett az ütközetben. így a csatára vonatkozó néhány kútfőben szereplő „rex Rusciae/Ruscie" valószínűleg Rosztiszlav3 5 - aki pár évvel azelőtt feleségül vette Béla egyik lányát, Annát - és nem Danyiil - akinek a fia, Lev, ekkor még nem kötött házasságot Béla másik lányával, Konstanciával. Az, hogy az 1246. évi Lajta melletti csatában Béla a kunok támogatását is élvezte, arra mutat, hogy a király már a csatát megelőzően ismét befogadta őket az országba. A kunok feltehetőleg 1245 nyara után telepdtek le Magyarországon, hiszen a Jaroszlav melletti csatában a kunok még nem szerepelnek a magyarok segédcsapatai között.3 6 Béla egy későbbi okleveléből kitűnik, hogy Babenberg Frigyest veszedelmes ellenségnek tartotta,3 7 sőt tudjuk, hogy Bélának Frigyes halála után is nagy gondot kellett fordítania az ország nyugati határainak biztosítására.3 8 Nincs kizárva, hogy a magyar király éppen Frigyes ellen hívta vissza a kunokat az ország katonai erejének fokozása érdekében. Talán nem véletlen, hogy míg a király 1246 közepe táján nyugaton harcolt az osztrákokkal, keleten pedig békeszerződést igyekezett kötni a halicsi fejedelemmel. Béla belátta, hogy nem lehet két irányban harcot folytatni, és jobbnak vélte az ország keleti határait biztosítani a tatárok ellen, sőt az osztrák-örökség kérdése miatt is. IV. Béla, akinek a Lajta melletti csata idején és azután is szüksége volt a katonai erők fokozására, bizonyára alkalmat keresett arra, hogy családi kötelékek teremtése révén Danyiilt szövetségesévé tegye. Danyiil pedig, aki még nem adott hitelt teljes mértékben Béla szavainak, a házasságkötés ügyében további tárgyalásokat akart folytatni a magyar királlyal. Ilyen körülmények között a halicsi fejedelem Kirill metropolitát küldte el Magyarországra a tárgyalásokra.39 A halics-volhiniai évkönyv ugyanis — helytelenül az 1250. év alatt - még arról is tudósít, hogy Danyiil és Vaszilko Kirillt - Magyarországon keresztül — Nikaiába küldte a ruszi metropoüa felállításának ügyében. Az évkönyv szavai szerint amikor Kirill Bélánál időzött, a király azt ajánlotta neki, hogy ha Danyiil békét köt vele, elkísérik őt a görögökhöz. Kirill visszament Danyülhoz, aki azután beleegyezett abba, hogy fia házasságot kössön Béla lányával. Danyiil fiával, Levvel és Kirill metropolitával a magyar királyhoz ment „Izvolin"-ba, és Béla feleségül adta Levhez lányát, Konstanciát. 34 CD. IV/2. 314.; RA. I. 329-330. (Nr. 1055.) 3 S M. Hrusevszkij: Isztorija, 68.; B. Wiodarski: Polska i Czechy w drugjej potowie XIII i pocz^tkach XIV wieku (1250-1306). Lwów 1931. 13-14.; A. V. Florovszkij: Csehi, 213.; V. G. ft-o/fco/iw.-Rosztyiszlav, 143. 36 A kunok befogadásának időpontját Marczali 1246 utánra, Hóman 1243-ra vagy 1244-re, Györffy pedig 1250-re, majd 1246-ra helyezi. Marczali H.: Magyarország története, 512.; Hóman В.: Magyar történet, П. 150.; Gy. Györffy: Einwohnerzahl und Bevölkerungsdichte in Ungarn bis zum Anfang des XIV. Jahrhunderts. Bp. 1960. 23.; uő.: Napkelet, 116. 3 7 AUO. II. 269. (Nr. 179.); RA. I. 338-339. (Nr. 1091.) 3sLd. az 58. jegyzetet. 3 'Nem elképzelhetetlen, hogy Kirill vitte el Danyiil tatárokról szóló levelét Bélának, amelyet a halicsi fejedelem ígért a királynak.
