Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
IV. BÉLA KÜLPOLITIKÁJA 591 rendszeres követküldés ügyében egyezhetett meg a magyar királlyal. Béla 1246 közepe táján valószínűleg feladta azon törekvéseit, hogy Rosztiszlavot a halicsi trónra ültesse, és Danyiilt Halics uralkodójaként ismerte el. A magyar király keleti politikájának e változására vonatkozóan még egy körülményre kell utalnunk, amely Magyarország nyugati szomszédjával kapcsolatos. Béla akkortájt, amikor követeket küldött Danyiilhoz, nyugaton szembekerült Babenberg Frigyes osztrák és stájer herceggel. 1246. június 15-én a Lajta mellett Bécsújhely (Wiener Neustadt) közelében ütközet zajlott le a magyar király csapatai és Frigyes seregei között. Az osztrákok legyőzték a magyar hadakat, melyeknek oldalán a „kunok királya (rex Cumanorumj" és „Rusz királya (rex Rusciej" is harcolt,28 de az ütközetben maga Frigyes életét vesztette, s így a Babenberg-uralkodóház férfiágának kihalásával megkezdődött a harc a Babenberg örökségért.2 9 Az utóbbi időkben olyan vélemény is felmerült, amely szerint a magyar király 1246-tól kezdve szövetségben állott Danyiillal, és a halicsi fejedelem harcolt Béla oldalán a Lajta melletti csatában. E nézet fő támasza a 17. századi gustini évkönyv, amely az 1246. évnél arról tudósít, hogy a magyar király, amikor Frigyessel harcban állt, segítségül hívta Danyiilt, aki eljött, és Frigyest megölte.3 0 Megjegyzendő, hogy a gustini évkönyv inkább különféle forrásoknak — köztük nyugat-európaiaknak is — a kompilációja, mint a sajátos orosz irodalmi hagyomány gyűjteménye.3 1 Frigyes halálának körülményei homályosak, és erről maguk a nyugati források is különbözőképpen vélekednek. Az egyik forrás szerint Frigyes valamilyen ,,rex Ruscié'-ve 1 harcolt, akit megölt, de akitől ő maga is halálos sebet kapott.3 2 A Danyiilról legjobban értesült halics-volhiniai évkönyv csak annyit említ, hogy Frigyest saját emberei ölték meg az ütközetben.3 3 Mindenesetre ha figyelembe vesszük a Béla és Danyiil között 1246 közepén fennálló viszonyokat, nem tűnik valószínűnek, hogy a 2 "Continuatio Lambecensis ad a. 1246. MGH. G. H. Pertz, SS. IX. 559. [= A. F. Gombos: Catalogue fontium históriáé Hungáriáé (röviden: Catalogus) I—III. Bp. 1937-1938. I. 772-773. (Nr. 1770.)1 29 Pauler Gy.: M NT. II. 213-215.; Alfons Huber: Geschichte Österreichs. I. Gotha 1885. 477-478.; H. Dienst: Die Schlacht an der Leitha 1246. Wien 1971. "f. Lederer: Tatarszkoje nasesztvije, 25.; I. Bertényi: К voproszu, 246. (Id. még Ilka Petkova: A propos de la politique de la Hongrie dans les Balkans vers le milieu du XIII siècle. Études balkaniques 1980/3. 110.) E vélemény tulajdonképpen Hodinka mú'vébó'l származik, aki a hypatiusi kézirat utolsó részében található halics-volhiniai évkönyv 1252. évi híradását a gustini kézirat 1246. évi tudósításával párhuzamosan közli, mintha a két híradás ugyanarra az eseményre vonatkozna. (.Hodinka A.: Az orosz évkönyvek, 435.) Sajnos Hodinka elfelejtette lefordítani magyarra a hypatiusi kézirat 1252. évi híradásának egyik mondatát: „(Frigyes osztrák) herceg már meg volt ölve." E különben időrendileg hibás híradás nem az 1246. évi Lajta melletti csatára, hanem Frigyes halála után a Babénberg-örökségért folyó viszálykodásra vonatkozik (Id. a 85-88. jegyz.). A gustini kéziratot a hypatiusi kézirat függelékeként adták ki a múlt században (PSZRL. II. 233-373. Szentpétervár 1843.). Hodinka ebből a kiadásból közölte a gustini kézirat szövegrészeit, amiről azonban nem tesz említést világosan. Ezért első látásra úgy tűnik, mintha Hodinka mind a két - a hypatiusi és a gustini -kéziratnak a szövegrészeit az 1908-i kiadásból vette volna át, amely viszont nem tartalmazza a gustini kéziratot. 3 ' A. V. Florovszkij: Csehi i vosztocsnije szlavjanye. T. I. Praha 1935.213. "Annales S. Pantaleons Coloniae ad a. 1246. MGH. G. H. Pertz, SS. XXII. 541. [= A. F. Gombos: Catalogus, I. 173. (Nr. 407.)] 33 PSZRL. II. 809.; GVC. 59.
