Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3
A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FASIZMUS 5 igenlése mellett az ország függetlenségének megőrzését, az egyoldalú elkötelezettségek elkerülését tartotta szükségesnek. Alapjában véve a Horthy—Bethlen-féle szisztémával azonosult, és a hatalom egyik konzervatív támasza volt. Ez kifejezésre jutott abban is, hogy a főpapság részese volt a törvényhozó hatalomnak (a felsőházban); beépült a végrehajtó hatalomba (főként a kultuszkormányzatba és a szociális ügyek intézésébe); részt vett a gazdasági vezetésben (az agrárius szervezetek révén). Politikai konzekvenciája ennek a kormánytámogatás volt, sőt a keresztény párt 1931 végéig lényegében koalíciós partnerként funkcionált.5 A konzervatív katolicizmust ugyanakkor határozott, a pragmatizmuson túlmutató antikommunizmus, a demokratikus és a liberális irányzatok elítélése jellemezte. A polgári társadalom szekularizálódását előbbiek „bűneként" tudta be, és a magyarországi tőkés fejlődés deformációiból adódó lehetőségek révén összekapcsolta egy valláserkölcsileg motivált, mérsékelt antiszemitizmussal. A magyar katolikus egyház és a konzervatív katolikus politika a Gömbös Gyula miniszterelnökségével kezdődő új érával szemben — amely az addigi hatalmi struktúra jobbra mutató átrendeződését is jelentette — tartózkodóvá vált. Ennek egyik jele volt, hogy a keresztény párt nem kívánt tovább osztozni a kormányzati felelősségben. Döntését mára Károlyi Gyula-kormány antiszociális intézkedései megérlelték. 1931. december 12-én a párt képviselői kivonultak a 33-as bizottságból, a kormányban a pártot képviselő Emszt Sándor prelátus kanonokot pedig kötelezték, hogy mondjon le kultuszminiszteri tárcájáról. (A szakításra az okot a közalkalmazottak fizetésének újabb csökkentéséről szóló rendelettervezet szolgáltatta.)6 A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett. A Gömbös-kormány megalakulása után azonban egyre kevesebb reménye maradt a hatalomba való visszatérésnek. 1933-tól a parlamentben fokozatosan ellenzéki magatartást vett fel, politikájában inkább a kritika és az „ellenőrzés", semmint a miniszterelnök reformterveivel szembeni megértés dominált. Az 1935-ös választásokon a keresztény párt „két tüz" közé került, amennyiben hagyományos szavazóit nagyrészt sikerrel hódították el tőle az átszervezett kormánypárt (Nemzeti Egység Pártja), és a Független Kisgazdapárt jelöltjei. Gömbös sikerrel szorította a jelentéktelenségbe a konzervatívagrárius-legitimista keresztény pártot, amely ettől kezdve néhány évig megtapasztalhatta a keresztény nemzeti parlamentarizmus ellenzékének keserű kenyerét. A Gömbös-kormány reformterveivel és diktatórikus törekvéseivel a legitimista alkotmányvédelem jelszavát állították szembe, aminek hatékonyságát nagymértékben csökkentette antidemokratikus jellege és szociális érzéketlensége.7 Hogyan fogadta a hazai katolikus egyház és közvélemény a német nemzetiszocializmus hatalomra kerülését, majd a gleichschaltolás első híreit? A katolikus Nemzeti 5 Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon, 148—171. 6 Márkus László: A Károlyi Gyula kormány bel- és külpolitikája. Bp. 1968. 194—197. 7 Részletesen lásd Kónya Sándor: Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Bp. 1968.
