Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
590 SENGA TOR U gát, Batu pedig megbízta őt azzal, hogy kormányozzon Halicsban.2 4 Danyiil 1246 májusa körül érkezhetett haza.2 S Körülbelül ettől az időtől kezdve változásokat figyelhetünk meg Béla keleti politikájában. E változások hátterében mindenekelőtt a tatár kérdés állhatott. Mikor Danyiil hazatért Batutöl, Béla tüstént követeket küldött hozzá Halicsba. A halics-volhiniai évkönyv — időrendileg hibás - 1250-i híradása szerint hamar elterjedt mindenütt az a hír, hogy Danyiil visszajött a tatároktól. „Ez esztendőben", amikor Danyiil hazatért Batutól, tehát 1246-ban, a magyar király elküldött hozzá egy „vickij"-t azzal, hogy Danyül fia, Lev vegye feleségül Béla lányát, „mivel Béla félt tőle, hiszen Danyiil a tatároknál is volt, és győzelmet aratott Rosztiszlav és magyarjai felett". Azonban Danyiil - az évkönyv szavai szerint - nem hitte el Béla szavait, mivel korábban is becsapta őt azzal az ígérettel, hogy összeházasítja lányát fiával, Levvel.26 így e követküldés sikertelenül végződött, amely valószínűleg 1246 tavaszának végén bonyolódott le. A követségküldéssel kapcsolatban még egy érdekes adatra bukkanhatunk a magyar király egyik oklevelében, amelyet Obichk fia Miklósnak (Nicolaus filius Obichk de Zyud) állíttatott ki. Obichk fia Miklós érdemeinek felsorolásánál azt is olvashatjuk, hogy mikor Miklós követségben járt Ruszban, „Danyül fenséges fejedelemtől (duxtól), aki a tatárok fejedelmétől (princepsétől) éppen hazájába visszatért, ígéretet nyert, hogy a tatárok állapotát, ahogyan ezt látta és megismerte, hivatalos oklevélben ismertetni fogja..."27 Danyiil 1246 májusa körül térhetett haza a tatároktól, így Béla is ekkortájt küldhette követét Halicsba. Nincs kizárva, hogy a fent említett „vickij" azonos Obichk fia Miklóssal. Mindenesetre ebben az időpontban még nem beszélhetünk Béla és Danyiil között szövetségkötésről, amely a tatárok elleni összefogásul szolgálhatott volna. A halicsi fejedelem kétkedve látta Béla vele szembeni politikájának változását, és egyelőre csak a 24 PSZRL. II. 807-808.; GVC. 59. A halicsi fejedelemség azonban lényegében továbbra is független maradt, legalábbis Burundaj támadásáig (1257-ig). Zdan pedig úgy véli, hogy Danyiil országának függetlenségét haláláig (1264-ig) megőrizte. Michael В. Zdan: The Dependence of Halych-Volyn, Rus, on the Golden Horde. Slavonic and East European Review 35 (1957)505-522. 2 5 Hrusevszkij 1246 áprilisára vagy májusára helyezi Danyiil hazatérését [M. Hrusevszkij: Hronoljogija, 67. (Vö. fentebb a 23. jegyz.); J. Uminki: Niebezpieczeristwo, 94.) Danyiil a Batutól hazafelé vezető útján 1246 márciusának közepe táján a Don környékén találkozott a Mongóliába utazó Carpinivel. Tudjuk, hogy Carpini útban hazafelé 1247. május 9-én Batuhoz, majd június 9-én pedig Kijevbe érkezett [SE. 130., 129. (IX/49., 46., 47.; Napkelet, 107., 106.]. Ha Danyiil, aki a halicsvolhiniai évkönyv szerint 25 napot töltött Batunál, közel két hónap múlva ért haza Halicsba, miután 1246 márciusában találkozott Carpinivel, akkor hazatérésének időpontjaként 1246 májusa adódik. 26 PSZRL. II. 808-809.; GVC. 59. Az óorosz szótárak szerint a „vickij" szó jelentése ismeretlen [/. /. Szreznyevszkij: Matyeriali dija szlovarja drevnyerusszkogo jazika po piszmennim pamjatnyikam. I. Sanktpeterburg 1893. (Reprint: Moszkva 1958.); Szlovar russzkogo jazika XI-XVII w. II. Moszkva 1975. s.v. „vickij"]. Hodinka ezt a szót „vice"-nek fordította magyarra, amely ama már alig használatos „helyettes" jelentésű latin eredetű szó (Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Bp. 1916. 431.; A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. III. Bp. 1976. s.v. „vice"). 31 CD. IV/1.336. = ÁUO. VII. 164. (Nr. 107.) Vö. RA. I. 228. (Nr. 763.) Ennek az állítólag 1244-ben kelt oklevélnek a tartalmi hitelességére vonatkozóan ld. E. Lederer: Tatarszkoje nasesztvije, 33. Ld. még M. Hrusevszkij: Isztorija, 66. Stepaniv hitelt adva az oklevél dátumának, úgy véli, hogy Danyiü 1243-ban is találkozott Batuval. [Jaroslav Stepaniv: L'époque de Danylo Romanovyc (milieu du XIIIe siècle) d'après une source karai'te. Harvard Ukrainian Studies 2 (1978) 354-356.] Nem valószínű azonban, hogy Béla és Danyiil között az oklevélben említett kapcsolat ekkor már létrejött volna.
