Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584

IV. BÉLA KÜLPOLITIKÁJA 587 Rosztiszlavval, sem pedig Danyillal nem akart családi kapcsolatba kerülni, bár azok kérték.1

0

Béla politikájának e változását mindenekelőtt a tatárjárás idézhette elő. A tatárok pusztításai Ruszban reményt adhattak Bélának arra, hogy Halicsot könnyűszerrel saját fennhatósága alá vonja.1

1

Tudomásunk van arról, hogy mielőtt a tatárok betörtek volna Magyarországra, Dmitr, Danyiil kijevi hadvezére Batu figyelmét Magyarországra irányította.1

2

Béla, aki erről könnyen értesülhetett, talán ezért sem Danyiilt, hanem inkább Rosztiszlavot szemelte ki a halicsi trónra. Rosztiszlav most családi köteléke révén elnyerte Béla támogatását a Halics megszerzésére irányuló harcban. Az évkönyv 1243. évi híradása a következőképpen folytatódik: Mikor Danyiil Hóimban (Chelm) időzött, egy Aktái nevű polovec (kun) jött hozzá, mondván, hogy Batu Magyarországról visszatért, és két vezért küldött a keresésére. Miután Danyiil bekerítette Holmot, Vaszilkóhoz ment. A tatárok időközben egész Volodaváig (Wtodawa) pusztítottak.1 3

A magyar király valószínűleg értesült a tatárok e volhiniai bevonulásáról,1

4

és tüstént közölte nagybátyjával, Bertold aquileiai pátriárkával, hogy a tatárok jönnek visszafelé. Bertold sietve továbbíthatta ezt a hírt az újonnan megválasztott IV. Ince pápának. A pápa az 1243. július 21-én kelt levelében megbízta Bertoldot azzal, hogy hirdesse meg a keresztet Németországban Magyarország védelmére, s azokat, akik a keresztet felveszik a tatárok ellen, a szentföldi keresztesekkel egyenlő jogok illetik.15 Drevnyej Ruszi. Moszkva 1968.: Martin Dimnik: Mikhail, Prince of Chernigov and Grand Prince of Kiev 1224-1246. Toronto 1981. 120., 122.; IsztorijaUkrainszkoj SZSZR v gyeszjatyi tomah. II. Kijev 1984. 19. (Aszóban forgó rész M. F. Kotljar munkája.); V. G. Prokofjev: Rosztyiszlav Mihajlovics, russzkij knjaz XIII veka. in: Jubilejnij szbornyik russzkogo arheologicseszkogo obscsesztva v Korolevsztve Jugoszlavii. Beograd 1936. 140.] A magyar történettudományban uralkodó nézet, hitelt adva a halics-volhiniai évkönyvben megadott évszámnak, Rosztiszlav Magyarországra való menekülését és házasságkötését egyaránt 1243-ra teszi. [Wenzel Gusztáv: Rosztizlaw galicziai herczeg, IV. Béla magyar királynak veje. Bp. 1887. 6.; Pauler Gy.: MNT, II. 195.; Szilágyi László: Rasztiszlav családja Bulgáriában. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye (=Turul). 61-64 (194 7-1950) 13. Györffy György: Bevezetés, in: Napkelet felfedezése. Julianus, Piano Carpini és Rubrück útijelentései. Közreadja Györffy György. (A továbbiakban: Napkelet) Bp. 1965. 31.; MTK. I. 149,;Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. (egyetemi jegyzet) Bp. 1985*. 226.] 1 °PSZRL. II. 783., 787.; GVC. 47., 49. 1 l

M. Hrusevszkij: Isztorija Ukrajini-Ruszi. III. Lviv 1905. (Reprint: New York 1959) 58. Ld. mégBronistaw Modarski;'Polska i Ru's 1194-1340. Varsó 1966. 123-124. 12

PSZRL. II. 786.; GVC. 49. 13

PSZRL. II. 794.; GVC. 52. V. L. Jegorov: Isztoricseszkaja geografija Zolotoj Ordi v XIII-XIV w. Moszkva 1985. 187. Vö. M. Hrusevszkij: Hronoljogija. 30., 66. Hrusevszkij ezt az eseményt is 1242 tavaszára vonatkoztatja, mivel azonosítja a Volodaváig pusztító tatárokat a Magyarországról elvonulókkal. 14

Nem valószínű az a vélemény, miszerint a tatároktól 1243-ban ,,Borku"-ban vereséget szenvedett Rosztiszlav hozta volna azt a hírt Bélához, hogy a tatárok jönnek visszafelé. (Györffy Gy.: Napkelet. 31.; MTK. I. 149-150.; Kristó Gy.: Magyarország története, 219.) Nézetünk szerint 1242-ben Rosztiszlav csemyigovi fejedelem a volhiniai Borokban azoktól a tatároktól szenvedett vereséget, akik Halics irányában vonultak ki Magyarországról, tehát ekkor a tatárok visszajöveteléről nem lehet szó. Ld. a 9. jegyz. is. 1S

VMH. I. 187-188. (Nr. 348.); vö. CD. IV/1. 299-301. Az ilyen kereszthirdetés csak szavakkal sokat mondó intézkedés. A pápa tudhatta, hogy világi hatalom nélkül az ilyen intézkedés nem fog elérni megfelelő' eredményt. Pálfy Ilona: A tatárok és a XIII. századi Európa. Bp. 1928. 36 - 44. Vö. Józef Um in ski: Niebezpieczenstwo tatarskie w potowie XIII w. i papiéi Innocenty IV. Lwów 1922. 9-11.