Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584

Senga Тоги IV. BËLA KÜLPOLITIKÁJA ÉS IV. INCE PAPÁHOZ INTÉZETT „TATÁR-LEVELE" Amikor vizsgálat alá vesszük IV. Béla tatárjárás utáni külpolitikáját, nem lehet figyelmen kívül hagyni a király IV. Ince pápához — évszám nélkül — november 11-én írt levelét, amely jól tükrözi, hogy milyen hatása volt a tatárok egy újabb támadási szándéka hírének Béla politikájára. Ebben a levélben Béla többek között azt írja a pápának, hogy nap mint nap érkeznek hozzá hírek a tatárokról, melyek szerint azok nemcsak Magyarország ellen, hanem az egész kereszténység ellen készülődnek. A levél szerint a király szavahihető forrásokból tudja, hogy a tatárok elhatározták, hogy rövidesen hadat indítanak egész Európa ellen. A magyar király azután megemlíti, hogy a tatárjárás idején sem a pápaságtól, sem a császárságtól, sem pedig a francia királytól nem kapott segítséget, és tovább írja, hogy két lányát két rutén herceghez, a harmadikat pedig Lengyelország hercegéhez adta nőül, hogy rajtuk és másokon keresztül értesüljön a tatárok mozgásáról; a kunokat is befogadta, akikkel védelmezi az országot, és elsőszülött fiát pedig kun nővel házasította össze.1

így a levél — amelyet e kis munkánkban „tatárlevél"-nek is nevezünk — nemcsak a magyar történelem szempontjából, hanem a mongol birodalom történetére nézve is, továbbá a kelet—nyugati kapcsolatok szempontjából is igen figyelemre méltó. 'A. Theiner: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. (röviden: VMH) I. Romae 1859. 230-232. (Nr. 440.) Ld. még G. Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, (röviden: CD) I-XI. Budae 1829-1844. IV/2. 218-224. ; E. Hurmuzaki-Nic. Densusianu: Documente privitóre la istoria românilor. I. Bukarest 1887. 259-262. (Nr.199.). Az utóbbi évtizedekben a levél több fordítása is napvilágot látott: Documente privind istoria României. C. Transilvania. Vol. I. Bukarest 1951. 344-347. (Nr. 296.);MakkaiL.-Mezey L. (szerk.): Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XIV. század. Bp. 1960. 156-159., 335-336. (A szóban forgó rész Makkai munkája.); Aladár Kovách: Der „Mongolenbrief" Bêlas IV. an Papst Innozenz IV. über einen zu erwartenden zweiten Mongoleneinbruch um 1250. in: Überlieferung und Auftrag. Festschrift für M. de Ferdinandy zum 60. Geburtstag. Wiesbaden 1972. 495-506.; Katona T. (szerk.): A tatárjárás emlékezete. Bp. 1981. 341-344., 356.; Latinszki izvori za balgarszkata isztorija. IV. Szófia 1981.101 — 104.; Der Mongolenstrum. Berichte von Augenzeugen und Zeitgenossen 1235-1250. Übersetzt, eingeleitet und erläutert von H. Göckenjan und J. R. Sweeney. Graz-Wien-Köln 1985. 299-314. (E rész Göckenjan munkája.) Közülük Makkaiéra és Göckenjanéra érdemes figyelni, amelyek lábjegyzeteikben a levélben említett egyes események kronológiáját is megadják. Azonban a minket érdeklő' részletekre vonatkozóan több esetben nem értünk velük egyet, mindenekelőtt időrendi tekintetben. Ami a magyar király gyermekeinek a levélben említett házasságkötését illeti, nézetünk szerint Kinga (Kunigunda) 1239-ben Boleszló krakkói és szandomiri fejedelemhez, Anna 1242 vége táján Rosztiszlav Mihajlovics csernyigovi fejedelemhez, Konstancia 1246-ban Lev halicsi trónörököshöz ment feleségül; István pedig 1247-ben egy kun fejedelem lányát, Erzsébetet vette feleségül. Ezekről a házasságkötésekről és az időpontjukról késó'bb fogunk szólni részletesebben.