Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
IV. BÉLA KÜLPOLITIKÁJA 585 Mivel a levélben nincs feltüntetve a keletkezési év, csak feltételezni lehet, hogy melyik évben volt élénk ez a tatárveszély Magyarországon. A latin szöveg múlt századi kiadói 1254-re tették a keletkezési időpontot,2 ami még ma is nem kis zűrzavart okoz a történetírásban. Szélsőséges példaként olyan műveket említhetnénk meg, amelyek a kérdéses levelet idézve azt íiják, hogy 1254-ben egy új tatár betörést ért meg Magyarország.3 A betörésről nem esik szó a levélben, és különben sem fogadhatjuk el a levél 1254-i keltét. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, akadnak olyan kutatók is, akik 1248-ra, 1250-re, 1252-re vagy 1253-ra teszik a levél keltét. Mindenesetre az, hogy a levél egyes részleteit milyen történeti s időrendi összefüggésben idézzük, bizonyos mértékig befolyásolhatja Béla külpolitikájának értékelését. Meg kell jegyeznünk azt, hogy a történetírásban a levél különféleképpen feltételezett keletkezési évei szolgálnak alapjául az akkor végbement eseményekre vagy az akkori viszonyokra való következtetéseknek. E tanulmányunkban először is szeretnénk áttekinteni a magyar király tatárjárás utáni, közel egy évtizedes keleti politikáját, különös tekintettel a kronológiai vonatkozásokra.4 Az, amit a következőkben elmondunk, talán nem több, mint a levél néhány részletére vonatkozó lapszéli jegyzet, és előmunkálat jellegű Béla külpolitikájával kapcsolatban. Jelen dolgozatunk második részében pedig azt a vitás kérdést vesszük vizsgálat alá, hogy melyik évben íródhatott a király szóban forgó levele. I. A tatárok 1242 tavaszán kezdtek kivonulni Magyarországról. Arról, hogy milyen útvonalon hagyták el az országot, a kutatók főleg Rogerius, az akkori nagyváradi kanonok és Tamás spalatói esperes tudósításai alapján némi eltéréssel a következőképpen vélekednek: Kadan hada, amely Bélát Dalmáciáig követte, Bosznián és Szerbián át Bulgáriába vonult, ahol egyesült a Magyarországról a Duna mentén kivonuló Batu seregével, majd Cumaniában csatlakoztak hozzájuk az Erdélyen át kivonuló hadak.5 2 Ld az 1. jegyzetet. Theiner a levél keletkezési évét valójában nem határozta meg (VMH.I.xxi.), de a levél szövegközlésénél úgy tűnik mintha 1254-et tartaná annak, ami félrevezethette a kutatókat. 3Bertold Spuler: Die Goldene Horde. Die Mongolen in Russland 1223-1502. Wiesbaden 19652. 31.; Hans Patze: Der Frieden von Christberg vom Jahre 1249. Jahrbuch für die Geschichte Mittel- und Ostdeutschlands 7(1958). 87. "A magyar történettudományban bizonyára uralkodó nézetet képviselő új kronológiai kézikönyv témánkra vonatkozó része nemegyszer eltér véleményünktől. Magyarország történeti kronológiája, (röviden: MTK) I. Bp. 1981. (A szóban forgó rész Solymosi László munkája.) 5Gustav Strakosch-Grassmann: Der Einfall der Mongolen in Mitteleuropa in den Jahren 1241 und 1242. Innsbruck 1893. 173.; Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában (= A magyar nemzet története. II.). Bp. 1896. 501.; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt, (röviden: MNT) II. Bp. 18992. 184-185.; Hóman Bálint: Magyar történet. A rendiség kialakulásának kora (= Hóman B.-Szekfü Gy.: Magyar történet. II.). Bp. s.a. a 112-113. oldalak közti térkép és a 143. old.; Aurelian Sacerdofeanu: Marea invazie tätarä §i sud-estul european. Bukarest 1933. 63-64.; Zichy Ladomér: A tatárjárás Magyarországon. Pécs 1934. 99-101.; Székely György (fó'szerk.): Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig (= Magyarország története I.). Bp. 1984. 1423., 1439. (A szóban forgó rész Kristó Gyula munkája. A tíz kötetre tervezett nagy mű második kötete eddig sajnos még nem jelent meg, amely témánkkal kapcsolatos dolgokkal is fog foglalkozni.)
