Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
56 RÁNKI GYÖRGY nyarán számos olyan terv készült, mely egyértelműen leszögezte: egy hosszabb háború esetén Németországnak csak csekély esélye van a sikerre, amennyiben nem tudja megszerezni a Kaukázus olaját, és nem lesz képes „Ukrajnát kihasználni".1 9 A kiéli Világgazdasági Intézet jelentése a német háborús sikerek szempontjából elsőrendű jelentőséget tulajdonított az orosz gazdasági erőforrásoknak. A német hadsereg 1940 nyári háborús sikerei még inkább megerősítették azt a véleményt, hogy az az álom, melyet közel fél évszázada melengettek, nevezetesen: egy német vezetés alatt álló kontinentális gazdaság kiépítése, melynek esélye van arra, hogy versenyképes legyen az angol vagy amerikai gazdasággal — most közel jutott a megvalósítás lehetőségéhez. Funk, a német gazdasági miniszter úgy vélte: Németország rendelkezik most azzal a „politikai hatalommal, hogy a gazdaság átrendezését saját szükségleteinek megfelelően keresztülvigye". A cél az, hogy „megvalósítsák a német vezetés alatt álló kontinentális nagytér-gazdaságot". Ebbe az európai kontinentális gazdaságba valamennyi európai népet — Gibraltártól az Uraiig, az Északi-sarktól Ciprusig — bekapcsolnák, ha az orosz területet is sikerül meghódítani, és a térség erőforrásait Németország megfelelően tudná kihasználni. „Ebben az esetben minden lehetőség megvan arra, hogy más kontinensek ellen is háborút folytassunk és senki se tudjon minket megverni."20 Midőn a németek katonai sikereik teljében voltak Oroszországban, akkor az orosz gabona, szén, vas, nikkel és mangán az ő birtokukba került, és úgy tűnt, a kaukázusi olajföldek elfoglalása is rövid idő kérdése. Mindezek birtokában a német hadsereg most már nem csupán egy villámháború sikeres megvívásához rendelkezett megfelelő eszközökkel, de úgy tűnt, hogy azok egy hosszabb háború sikeres befejezéséhez is elegendőek. Igaz, hogy még mindig volt néhány olyan nyersanyag, amelynek szűkében voltak, de számos más nyersanyag esetében az erőforrások messze meghaladták a szükségleteket, és ezeknek felhasználása most már — úgy tűnt — csak szervezés kérdése. A régi vágy, hogy az Egyesült Államok és a Brit Birodalom nagy gazdasági térségével az európai térséget állítsák szembe — német vezetés alatt—, most megvalósult, és azt várták, hogy a Szovjetunió veresége esetén, midőn valamennyi orosz forrás a németek rendelkezésére áll, elegendő alappal rendelkeznek majd arra is, hogy sikeresen szembeszálljanak az amerikai és angol fölénnyel. Hamarosan kiderült azonban, hogy kezdeti nagy katonai sikerek ellenére is ezeknek gazdasági kihatása messze alulmarad a várakozásnak. A feltételezés, hogy „a Szovjetunió nyugati részeinek elfoglalása a szovjet hadigazdaság teljes összeomlásához fog vezetni" tévesnek bizonyult.2 1 Még a meghódított területek sem szállították azt, amit vártak tőlük. Néhány túl optimista feltételezés már 1941 októberében 400 000 tonna orosz olajjal számolt, és "Lásd Rolf Dieter Müller: Von der Wirtschaftsallianz zum Kolonialen Ausbeutung. In: Das Deutsche Reich und der Zweite Weltkrieg. Band. 4. Stuttgart, 1983. 946—1027. 20 Uo. 21 Uo.
