Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
A HADIGAZDASÁG A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN 53 csakis arra a következtetésre juthatunk, hogy Németországnak sosem volt esélye arra, hogy a háborút megnyerje.1 0 Talán figyelmen kívül hagyhatjuk Thomasnak azt a feltételezését, hogy ha el lehetett volna halasztani a háború megindítását 1944—45-ig, akkor Németország gazdaságilag jobban fel lett volna készülve erre a háborúra. Nem világos ugyanis, hogy Thomas milyen háborúra gondol. Talán egy másik háborúra, amely azonban nem lett volna Hitler háborúja, és ha nem a hitleri Németország háborújára gondolunk, akkor bizonyos értelemben történetietlen feltételezésekbe bocsátkozunk. Ami azonban kétségtelen tény, hogy a 30-as évek végén sem a politikai körülmények, sem a gazdasági szükségletek — nagyon is érezhető gazdasági feszültségek voltak tapasztalhatók 1938 folyamán11 — nem teszik lehetővé a háború elhalasztásának feltételezését. Aligha feltételezhetjük, hogy a dolgok ugyanúgy fejlődhettek volna a további öt esztendő során, mint ahogy ez történt 1933—38 között. Végül azt sem feledhetjük el, amikor a kérdés realitását mérlegeljük, hogy Nagy-Britannia, az USA, a Szovjetunió hajlandó lett volna-e engedni, hogy fegyverkezési felkészültségük további lemaradást mutasson Németországgal szemben, vagy arra törekedtek volna, hogy lemaradásukat csökkentsék, esetleg behozzák. Milward alaposan elemzi a német külpolitika egészével összefüggésben a német hadicélokat, és bemutatja, miként került ennek fókuszába nagy, gazdaságilag értékes területek meghódítása. A nagytér-gazdaság (Grossraumwirtschaft) gondolata nem csupán a gazdaságpolitika kialakításában, de a háborús stratégia kiformálódásában is lényeges szerepet játszott. Hitler jóval a háború előtt leszögezte: „Ha rendelkezésünkre fog állni az Ural mérhetetlen nyersanyaggazdagságával, ha a szibériai erdők és Ukrajna búzaföldjei Németországhoz fognak tartozni, akkor hazánkban rendkívüli bőség fog uralkodni." 1940-ben mindenki meg volt győződve, hogy az orosz nyersanyagforrások nélkül Németország aligha lesz képes leküzdeni az angol blokád gazdasági következményeit. Éppen ebben az összefüggésben Milward mélyen elemzi azokat az okokat, melyek Hitlert a gazdasági stratégia szempontjából is villámháborúra kényszerítették.1 2 Milward a német háborús gazdasági stratégia szempontjából kifejtett és 6 pontban összefoglalt érvelése közül egyet emelünk ki, mellyel egyetértünk, csak szeretnénk jobban megvilágítani, mely szerint az alkalmazott gazdasági stratégia „teljesen megfelelt a német gazdaság realitásainak". Úgy vélem, ez a legfontosabb megállapítás a vitában. Természetesen nem kívánom ezzel azt állítani, hogy más tényezők, akár társadalmi, akár politikai tényezők, a nemzetszocialista rendszer 10 Egy Thomas által 1941 kora őszén készített emlékeztető feltételezte, hogy a gazdasági nehézségeket leküzdhetik, ha még az év folyamán sikerül elfoglalni a Kaukázust. Rolf Dieter Müller: Das Scheitern der wirtschaftlichen Blitzkriegsstrategie. Das Deutsche Reich und der zweite Weltkrieg. Band 4. 950. 11 Tim Mason: Innere Krise und Angriffskrieg 1938/39 In.: F. Forstmeier — H. E. Volkman: Wirtschaft und Rüstung am Vorabend des Zweiten Weltkrieges. Düsseldorf, 1975. 12 A. Milward: War, Economy and Society. Berkeley, 1974. 12—36.
