Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
A HADIGAZDASÁG A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN 51 II. világháború idején a háború alakulását befolyásoló fegyvernek tekintették. A nyersanyagok, a hadianyaggyártási kapacitás, a megfelelő készletek felhalmozása már korábban is alapvető tényezőknek számítottak, hiszen az I. világháború megmutatta, hogy egy esetleges blokád milyen súlyos következményekkel járhat. A harmincas évek során azonban egyre több katonai és közgazdasági szakértő arra a következtetésre jutott, hogy az új háború nem a korábbi háború valamiféle megismételt változata lesz. Ez — hangoztatták — egy totális háború lesz, melyet aligha lehet csupán a csatatereken megnyerni. A totális háború a korábbinál nagyobb mértékben függ a gazdasági erőforrásoktól, attól, hogy mennyire sikerül ezeket az erőforrásokat mozgósítani, s milyen mértékben sikerül ezeket optimálisan felhasználni és elosztani a győzelem érdekében.4 A német vezérkar egy — Hitlerhez eljuttatott — memorandumában a következő rövid megfogalmazását adja a totális háborúnak: „A totális háború a társadalmi élet legszigorúbb alárendelését és minden erő akadálytalan és teljes bevetését követeli meg."5 Jelen tanulmány a háborús gazdaság aspektusai közül elsősorban azzal a négy kérdéssel kíván foglalkozni, amely egyben a legszorosabb összefüggésben áll a négy legfontosabb hadviselő ország (Anglia, Németország, Szovjetunió, USA) hadigazdaságával. Számos könyv és tanulmány foglalkozik manapság azzal a kérdéssel: mi az oka annak, hogy Németország, mely igen korán és erőteljesen lépett a 30-as évek folyamán az újrafegyverkezés útjára, s a katonai felkészülésre nagy mennyiségű gazdasági erőforrást vett igénybe, később szemmel láthatóan lelassult, vagy legalábbis nem növelte katonai kiadásait a korábbihoz hasonló mértékben. A II. világháborút követően, mikor az amerikai katonai és gazdasági szakértők alapos tanulmányozásnak vetették alá a német hadigazdaságot, az alábbi következtetésekre jutottak: „Ha Németország vezetői már 1939-ben elhatározták volna, hogy egy általános mozgósítást hajtanak végre — mint ahogy ezt 1942-ben tették —, akkor idejük lett volna arra, hogy mélységében felfegyverezzék az országot, vagyis, hogy egy olyan hadigazdaságot hozzanak létre, mely az alapanyag-iparágakat megfelelően kiterjeszti és a hadianyaggyártást tömegtermelési alapra helyezi. Mivel ezt a fegyverkezési programot csak 1942-ben vezették be, gazdaságukat csak kiszélesíteni, de nem elmélyíteni tudták.6 4 Beck szerint „a jövő háborújában a nem-katonai tényezőnek sokkal nagyobb szerepük lesz, mint korábban". „A totális háborúban a katonák tevékenységét a gazdasági tényezők fogják befolyásolni." Idézi: W. Bleyer: Die Staatsmonopolistische Machtapparat und die totale Mobilisierung im ersten Halbjahr 1943. Berlin, 1970. 13. 5 G. Förster: Totalerkrieg und Blitzkrieg. Berlin, 1967. 64. 6 The Effects of Strategie Bombing on the German Economy. Washington, 1945. 71. 4*
