Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Ránki György: A hadigazdaság kérdései a második világháborúban 49
50 RÁNKI GYÖRGY vonatkozásában, ezért ezekről ma már lényegesen többet tudunk, mint akkor tudtunk. A korszak leglényegesebb mozgatóerőiről alkotott nézete, véleménye máig is érvényes. „A legfontosabb tanulság, melyet az eseményekből levonhatunk . . ., hogy teljesen illuzórikus az a megkülönböztetés, amelyet a közvélemény alkalmaz a gazdasági és a katonai hatalom között. A hatalom, mely eleme mindenféle politikai tevékenységnek, egy és oszthatatlan. A katonai és gazdasági fegyvereket ugyanabból a célból alkalmazzák."3 A gazdaságnak a hadviselésben betöltött szerepe az I. világháború folyamán vált nyilvánvalóvá, amikor keserű tapasztalatok győztek meg mindenkit arról, hogy szűklátókörűén ítélték meg a gazdasági tényezők szerepét a háborúra való felkészülésben. Míg az I. világháború folyamán kapkodva, rögtönözve kellett a gazdaságot a háború igényeihez igazítani, a II. világháború idejére az előkészítés már megtörtént. Az I. világháború alatt például Nagy-Britanniában csak 1917-ben került sor egy gazdasági vezérkar megalapítására. A II. világháború kitörése után, két nappal már közzétették a Hadigazdasági Minisztérium létesítését. Az Amerikai Egyesült Államokban egy Gazdasági Hadviselési Bizottság és három lényeges albizottság: a hajózási, a hadianyaggyártási és a nyersanyagelosztási bizottság megalakítására pár héttel az USA hadbalépése után, 1942januárjában került sor. Németországban azokon a szervezeteken és bizottságokon túlmenően, melyeket a Göring vezette 4 éves terv végrehajtására alakult hivatal hozott létre, a vezérkar is alakított egy speciális bizottságot, melynek gazdasági kérdésekkel kellett foglalkoznia — már jóval a háború kitörése előtt. Mivel pedig az ipar nem szívesen békült volna meg azzal, hogy háború esetén teljesen a hadsereg ellenőrzése alá kerüljön, végül is kompromisszumként a Fegyverkezési és Hadianyaggyártási Minisztériumot (Reichsministerium für Bewaffnung und Munition) szervezték meg. A Szovjetunióban a katonai megfontolások kezdettől fogva lényeges szerepet töltöttek be az iparosítás programjában. Miután a tervgazdaság keretében a vezető gazdasági szervek teljes ellenőrzést gyakoroltak mindenfajta gazdasági tevékenység felett, olyan szervezeteket hoztak létre, amelyekkel előkészítették mind a szovjet hadsereget, mind a szovjet gazdaságot egy háborúra. A cél az volt, hogy elkerüljenek olyan vereségeket, melyeket Oroszország a múltban a gazdasági gyengesége és politikai felkészületlensége miatt szenvedett el. Bár mindenki megtanulta a leckét, hogy egy modern háborúban a győzelem legalább annyira a gazdasági, mint a katonai erők függvénye (pontosabban: a katonai erő alapján gazdasági tényezőkön is nyugszik); egy modern háborúra való felkészülés számos problémát vetett fel. Ezeknek csak egy részét lehetett megoldani a múlt tapasztalatai alapján, más részüket csak az utóbbi évtizedek gazdasági és technológiai fejlődése alapos elemzése után. Azon túl, hogy elegendő mennyiségű fegyvert kell gyártani, a vasat, a szenet, az acélt szintén hadianyagnak kellett tekinteni, annál is inkább, mivel a tankokat és a repülőgépeket — melyek az I. világháborúban még nem játszottak döntő szerepet —, a 3 E. H. Carr: The Twenty Years Crisis, 1919—1939. New York, 1964. 132.
