Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355
405 DOKUMENTUMOK kaukázusi-félszigetet [helyesen Apkaron-félsziget. Urbán—Vida] olajforrásaival, majd lekanyarodva a Perzsa-öbölig jutnak el. Itt akartak a német propaganda szerint „kezet fogni" az India elfoglalásával odáig jutott japán haderővel, és úgy délfelé haladva elfoglalni Szíriát, Palesztinát, ami Törökország katonai csatlakozását vonta volna maga után, és végül kelet és nyugat felől egyszerre megtámadva Egyiptomot, onnét kiszorítani az angolokat. Ez volt nagy és nyers vonalakban Hitler terve. Voltak olyan naiv emberek is, akik már a Perzsa-öbölben tervezett japán-német találkozó pontos időpontját is (augusztus 25.) tudni vélték! A japánok ezalatt Ázsiában egymás után kerítették hatalmukba az angolok távol-keleti birtokait és támpontjait. Elfoglalták Hongkongot, a Fülöp-szigeteket, Saigont, a Maláj-félszigetet Szingapúrral, a németalföldi gyarmatokat, Burmát és Sziámot. Eljutottak India határáig, sőt oda be is hatoltak. Ezek nagy katonai sikerek voltak, melyek magát Ausztráliát és Új-Zélandot is veszélyeztették. Ekkor állott a tengely katonai hatalma tetőpontján, és ekkor következett be a háború nagy és sorsdöntő fordulópontja, azáltal, hogy a németjapán offenzíva mindenütt, Oroszországban, Afrikában, Távol-Keleten meglassult, majd megtorpant és végül megállt. Ahogyan fordulópontot jelentett és döntő volt lélektanilag Angliára nézve a dunkerque-i nagyszerű és sikeres visszavonulás, ahogyan 1940 nyarán és őszén a levegőben Anglia megnyerte a „Battle of England"-ot, úgy még nagyobb fontosságú fordulópontot jelentett a német-japán offenzíva megállása. A tengely előretörő dinamikus hatalma megszűnt, a világ pedig lélegzetelfojtva figyelte a bekövetkezendő hadi eseményeket. A szovjet sikerrel akadályozta meg a németek előretörését északon Leningrád, középen Moszkva és délen a Kaukázus felé. Ezalatt Afrikában az Egyiptomba is benyomuló német-olasz csapatok El-Alameinnél álltak és M ussolini mint к ülönös kegyet kérte Hitlertől azt, hogy a győztes olasz csapatok élén ő vonulhasson be Kairóba. E célból elutazott Afrikába, egy fehér lovat is hozatott oda a győzelmes bevonulásra, és három hétig várakozott El-Alamein előtt. Végre türelmét veszítve visszautazott Rómába, de hogy útközben mégis valamely történelmileg híres helyről hirdethesse az olasz fegyverek dicsőségét, Athénba ment, és az Akropolison felállva fasiszta karlendítéssel üdvözölte a legyőzött, éhező, nyomorgó Hellast! A diktátorok színpadias megalomániájának ezen apoteózisa volt a Duce szereplésének egyik leggroteszkebb epizódja. Budapesten a németbarátok elvakult köre persze nem vette észre, hogy a háború holtpontra jutott. Ők csak a németek óriási területi hódításait látták, melyeket az angol-amerikai és orosz haderők fokozatos visszavonulásai tettek lehetővé. Akármily nyersanyagbeli fölénnyel is rendelkezik a túloldal — mondogatták —, a háborút az a fél nyeri meg majd, melynek katonai ereje, megszervezettsége és tehetsége nagyobb, ez pedig a német. A háború azonban hamarosan túljutott ezen a holtponton, és a németolasz katonai kudarcok kezdetüket vették. Keleten Sztálingrád volt a németek katonai kudarcainak legelső nagy állomása, Észak-Afrikában pedig az El-Alameini sikeres ellentállás után az angol erők gyors és győzelmes előretörése nyugat felé, majd az amerikai erők partraszállása Casablancában. A nácibarátok összenéztek. Hogyan volt ez lehetséges? A német hadijelentések új és új terminus technikusokat találtak ki a
