Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355
406 DOKUMENTUMOK visszavonulás és vereség tetszetős elnevezésére. „Rugalmas elszakadás", vagy „a front megrövidítése" volt a visszavonulás magyarázata, és persze ez mindig mindenütt „előre megállapított tervek szerint akadálytalanul hajtatott végre, miközben az ellenség nagy veszteségeket szenvedett". Igyekeztek a sikertelenséget sikernek beállítani. Minden német visszakozás csak „hadicsel" volt, mellyel az ellenfelet kelepcébe vonják, hogy egy alkalmas ponton annál végzetesebben megverhessék. De ez a döntő győzelem csak elmaradt, ellenben a rugalmas elszakadás folytatódott. Budapesten, ahol a közvélemény eltekintve annak nácibarát részétől, mindig rendkívül bizalmatlan és kétkedő volt, az emberek összenéztek, valahogy kezdett a dolog nem rendben lenni. Baj van a németekkel, állapították meg óvatosan az utcákon, kávéházakban, üzletekben, irodákban, hivatalokban. Kállay és a külügyminisztérium politikai tisztviselői, kik megkapták az MTI bizalmas külföldi híreit is, melyek a sajtóban persze sohasem jelenhettek meg, az angol, amerikai, svájci, svéd és török sajtóhírekből pontosan értesültek mindenről. A német haderő verhetetlenségének legendája kezdett szertefoszlani. A győzelmi indulók kezdtek átmenni a Götterdämmerung71 borongós melódiáiba. Hiába harsogta a német sajtóban Göbbels, hogy a győzelem biztos, hogy Németország verhetetlen, hogy Ukrajna egymagában képes eltartani az összes német kezekben levő területeket, a magyar közvélemény fejcsóválva, kétkedve és szkeptikusan fogadta mindezt. Kállay pedig kezdte óvatosan, lassan lezárni kormányzatának első időszakát, a németbarát politika periódusát, és azon törte a fejét, hogy miként lehetne lassan, fokozatosan, hogy ne mondjam „rugalmasan elszakadva" leépíteni a német irányzatot és átcsúszni a túloldal felé. Horthy és katonái akkor is még németbámulók voltak, vakon hittek a német katonai erőben és megszervezettségben. Emellett a szövetségesi hűség és a bolsevizmus elleni szent háború fogalmai oly mélyen gyökereztek lelkükben, hogy őket ettől eltéríteni senki sem lett volna képes. így múlt el 1942 nyara és ősze. A háború már negyedik éve folyt. Mindenki azt hitte, hogy ez az év döntő lesz, és a háború végét fogja meghozni. A németbarátok még mindig a német győzelmet várták, a másik tábor a német összeomlást és vereséget. Sokan megegyezést reméltek még mindig, mely felfogással éppúgy szembeszálltam, mint a németbarátok német győzelmi hitével. Tudtam, hogy angol-amerikai kompromisszumról éppen oly kevéssé lehet beszélni, mint angol-amerikai-szovjet vereségről. Azok, akik egy ilyen megegyezés lehetőségéről beszéltek, éppen úgy nem ismerték az angolszász faj kitartását, elszántságát, mint ahogy a német győzelemben bízók nem ismerték a túloldal sokszoros fölényét emberben, nyersanyagban, tengeri erőben, világhatalomban. De engemet még mindig anglománnak tekintettek, aki képtelen a dolgokat tárgyilagosan látni. Azok, akikkel néha vitába szálltam efelett, elnézően mosolyogtak és egy fáradt kézlegyintéssel elintézték a Brit Birodalmat, Amerikát és a szovjetet. Ezekkel nem lehetett és nem is volt érdemes vitatkozni. 71 Götterdämmerung — Wagner: Istenek alkonya c. operája
