Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3
36 GERGELY JENŐ beszámítható cselekedeteiért. Ezért a zsidóság visszaszorításának is az összes körülmények mérlegelésével, egyéni elbírálás alapján kellene történnie. Igazságtalan a keresztség szentségének lelki átalakító hatását is bizonyos terminushoz kötni... Véleményét összefoglalja a következő pontokban: a törvényjavaslatban kontemplált megszorításokat 1. nem kellene kiterjeszteni azokra a zsidókra, akik már most keresztények; 2. az izraelita vallásúak közül nem kellene kiterjeszteni azokra, akik a magyarsághoz már asszimilálódottaknak vélelmezhetők, mert ők maguk, vagy atyjuk már pl. 40—50 éve magyar állampolgárok; 3. ellenben ki lehetne terjeszteni a többi izraelitára és ki kellene terjeszteni az 1. és 2. pontban felsoroltak közül azokra a személyekre, akiknek a fentebb említett visszaélésekben kimutathatóan részük volt".14 8 A prímásnak a jó és a rossz zsidó között különbséget tevő expozéja után minden jelenlevő hozzászólt a tárgyhoz. A csanádi püspök, Glattfelder Gyula a náci törvények szellemét utasította vissza: „E javaslatban hazánkban első hangját hallja megcsendülni a vér és faj idegen eszmekörben született mythoszának, melynek nyomán továbbmenö felforgatást, hatalomátvételt és vallástalanságot akaró áradat indulhat meg." Virág Ferenc pécsi püspök „szükségesnek tartja a föpásztorok megnyilatkozását azért is, mert főképp a fiatalabb papok körében többen ezen modern eszmeáramlatok hívei közé állnak". A székesfehérvári püspök, Shvoy Lajos szerint a püspöki kar egyetért a kormány törekvésével, hogy a „zsidó destrukciót" le kell törni, nem is ez ellen irányulnak megjegyzéseik, hanem a „keresztény igazság" védelmét szolgálják. A rozsnyói püspök, Bubnics Mihály egyetértett ezzel, sőt továbbmenve úgy vélte, „e javaslatot kövessék erőteljes intézkedések a szociáldemokrácia, a szabadkőművesség, a kommunizmus stb. terjedésével szemben is". Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát viszont az asszimilálódott zsidóság nemzeti és gazdasági érdemeit hangsúlyozta, és javasolta olyan bizottságok alakítását, „mely bizottságok egyénenként állapítanák meg, hogy kik kerüljenek a törvény rendelkezése alá és kik vétessenek ki alóluk", tehát elutasította a kollektív büntetés elvét. Mindez jelezte, hogy a püspöki karon belül iá eltértek a vélemények. A közös határozat végül is a hercegprímás javaslatait tette magáévá, és azt továbbították a kormányhoz.149 Imrédy már nem tudta tető alá hozni a törvényt. Utóda, gróf Teleki Pál 1939. február 16-án lépett hivatalába, és ő vitte keresztül a javaslatot. Teleki, aki szintén hívő katolikus volt, megkereste Serédi prímást és a többi keresztény egyházak vezetőit a kompromisszum érdekében. Fő érve az volt, ha a javaslatot megbuktatnák, a túlfűtött antiszemita hangulatban a soron levő (1939-es) országgyűlési választásokon a nyilasok kerülnek hatalomra. Ez az érv hatott, és az egyházfők csekély engedmények árán lemondtak az ellenállásról. A képviselőházban a bizottsági tárgyalások után a törvényjavaslat szövegét 1939. február 24-én terjesztették be. Makray Lajos papképviselő, a keresztény párt 148 EPL Ppki jkv. 1939. január 13. 2. pont. ,49 Valamennyi idézet EPL Ppki jkv. 1939. január 13. 2. pont.
