Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355

DOKUMENTUMOK 361 tarn hadserege értékéről. Horthy annyira el volt vakulva, annyira bízott tisztjeiben, katonáiban, hogy a legkisebb kritikát sem tűrte el a hadseregről. Bár láttam, hogy Horthy politikai korlátoltságával, elvakultságával és önhittségével szemben minden érv hiábavaló, mégis kifejtettem előtte, hogy a németek néhány év leforgása alatt okvetlen el fogják veszíteni a háborút, és az a vereség, mely akkor őket és minden melléjük állt államot érni fog, annyira teljes és oly rettentő lesz, hogy ehhez foghatót a történelem nem ismer. Mi tehát megint a rossz oldalra álltunk. Az első világháborúban Ausztriával együtt kellett mennünk, de most önálló, szabad állam voltunk, most a teljes felelősséget nekünk magunknak kell majd viselnünk. Igaz, földrajzi helyzetünkből kifolyólag nem lehet a még erős Németországgal nyíltan szembeszállnunk, de mindenáron, minden áldozattól, kockázattól való visszariadás nélkül meg kellene állnunk az aktív katonai kooperáció határvonalán, mert ezzel sorsunk meg lesz pecsételve. Átmeneti előnyökért nem szabad jövőnket, a világ előtti megbecsülésünket elveszíteni, mert hiszen csak átmeneti előnyökről lehet szó. A németek — ezt nyomatékosan hangsúlyoztam — a háborút rettentően el fogják veszíteni, s a megverteket oly nyomor, oly szenvedések, oly megaláztatások várják, melyekbe nem szabad az országot és a magyar népet dönteni. Horthy idegesen azt felelte, hogy ő ugyan nem szereti a németeket, sohase szerette, mindig angolbarát volt, de hiába, a németek erősek, katonák, értik a háború mesterségét, míg az angolok nem azok, egyik katonai blamage a másik után éri őket, a mi helyünk az erősek, a győzők mellett van, azok mellett, akik Európában uralkodni fognak, ezek pedig a németek. Majd újra felhozta, hogy mindig angolbarát volt, ma is az, nem szereti az erőszakos brutális németeket, de hiába, ők győznek és az ország érdeke az, hogy melléjük állva ott kitartsunk. Láttam, hogy Horthy annyira el van telve a németek katonai ereje, sikerei és szervezettségétől, hogy egyebet sem lát, mint ezen erő első sikereit. Láttam, hogy annyira tábornokai hatása alatt áll, hogy semmiféle józan politikai indokkal, érveléssel nem lehet hatni rá. Nem volt feladatom, hogy Horthyval vitatkozzam. Ha Telekinek és másoknak, kik nálamnál még hivatottabb tanácsadói voltak, ez nem sikerült, nekem sem lehetett volna Horthy szemeit kinyitnom. Mindaz, amit mondott, önvédelem volt, magatartásának magyarázata, indokolása, de emellett hitvallás is a német erő és a német győzelem mellett. A kormányzó azután felhozta Almássy6

és Zsilinszky7

titkárok ügyét, rosszallását fejezve ki, hogy Angliában maradtak. Megmagyaráztam Horthynak, hogy Almássy Bárdossy tudtával és beleegyezésével maradt Londonban, Zsilinszky pedig érzelmi okokból. Erre azt felelte, hogy legalábbis haza kellett volna jönniök, 6 Almássy Kálmán, gróf — diplomata, 1939-től a londoni magyar követség másodtitkára. 7 Zsilinszky Antal — diplomata, 1937-től a londoni magyar követség beosztottja, később a követség titkára. A második világháború első időszakában szakított Horthyékkal. Kapcsolatban állt a londoni magyar demokratikus szervezetekkel, elnöke volt a Nagybritanniai Magyarok Egyesületének. 1943-ban önkezével vetett véget életének.