Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 351 és hatalmi viszonyok strukturális átalakítására, amelynek első határozott lépéseit a munkásmozgalomban, a tömegszervezetekben lehetett észlelni. A két párt viszonyában, a munkás-egységfrontban is üj helyzet érlelődött. A „krízis közeledtével", a végső rohamra készülve, az MKP már az SZDP tömegeinek közvetlen befolyásolására tért át; saját politikai törekvéseit már nem az SZDP-vel előbb egyeztetve, hanem a pártot kész helyzet elé állítva, elvárta, hogy az kövesse, s ennek érdekében alulról gyakorolt nyomást a szociáldemokrata tömegekre, igyekezett maga mellé állítani őket s így vinni keresztül akcióit. A Peyer-kérdés ismert megoldása indokul szolgált a szövetségi politika megváltoztatásához, az SZDP-vel szembeni bizalmatlanság és magatartásváltásjogosságának igazolásához. A „rothadt kompromisszummal" bizonyítani lehetett az SZDP vezetés és politika jobbrakanyarodását, elhallgatni a párt fontos szerepét az antikapitalista harcban, baloldali politikájának szocialista irányú fejlődését. A Peyer-kérdés ismert megoldása azonban nemcsak az MKP-val folytatott viszonyra hatott károsan. Bizonyos fokig gátolta az SZDP harcát a koalícióban meghúzódó jobboldal ellen, mert a reakciós erői miatt megtámadott FKP és NPP vezetői nem mulasztották el Szakasitsék figyelmét felhívni a pártban maradt Peyerék tevékenységére.106 Az egyre bonyolultabb és kiélezettebb belpolitikai körülmények között nemigen adódott lehetőség arra, hogy a tényeknek megfelelően s mélyebben elemezzék az SZDP harcát a jobboldali, reformista, polgári demokratikus beállítottságú erőik ellen, értékeljék a kompromisszumos megoldás sikereit, pozitívumait, azt, hogy a pártvezetőség végül is elérte célját: a frakció a reá mért politikai csapást nem tudta kiheverni; vezető magja elszigetelődött, egy ideig működésképtelenné vált, majd szétesett. Bázisuk leszűkült, a helyi pártszervezetek eljárásokat sürgettek ellenük.107 Peyernek is tudomásul kellett vennie, hogy az SZDP vezetését nem veheti át, ez az út járhatatlan céljának, a szociáldemokrata mozgalom reformista útra terelésének eléréséhez. A frakcióhoz még azok a vezetőségi tagok sem csatlakoztak, akik valamilyen oknál fogva nemcsak szimpatizáltak, hanem bizonyos kérdésekben egyet is értettek velük, és szívesen tértek volna vissza a párt régi vonalához, politikájához. Ezek is felismerték ugyanis a magyar fejlődésnek azt a döntő sajátosságát, hogy az SZDP politikájának visszafordítása „az ellenforradalmi fordulatot" segítené — mint azt Szakasits az 1946 októberi országos funkcionárius értekezleten megfogalmazta —, a még mindig számottevő polgári, konzervatív, reakciós tényezők pozícióit erősítené, a munkásosztály egy részét állítaná szembe a forradalmi fejlődéssel. Az SZDP új politikájának, s még inkább az MKP által képviselt irányvonalnak nem voltak ugyan fenntartások nélküli támogatói, az éleződő osztályharcban mégis nagyobb veszélyt láttak a munkáspártoktól jobbra álló társadalmi erők aktivizálódásában, mint az MKP politikájának radikalizálódásában, a szociáldemokrata-ellenesség fokozódásában. Ezért az SZDP osztályharcos erői mellé álltak, nem léptek fel nyíltan a 106 Uo. 2/19-4. — Az SZDP és az NPP 1947. március 3-i összekötő ülése. 107 Pl Archívum, 283. f. 2. cs. 3. öe. 5*
