Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299

348 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET szintén fontosnak tartotta az együttműködés javítását. A felszólalók hangoztatták, hogy jó munkával, példamutatással az SZDP-nek élre kell kerülnie. Többen az SZDP hatalmi pozícióinak növelését követelték. így pl. a közoktatásügyi tárca megszerzését, hogy aktívabban befolyásolhassák az ideológiai és a nevelési munkát. Szakasits válaszában úgy ítélte meg, hogy az előértekezlet „nem a legfontosabb stratégiai és taktikai kérdésekkel foglalkozott". A nagy elvi problémákat és ideológiai kérdéseket nem lehet elhanyagolni, mert „nagy döntő történelmi korszak küszöbéhez érkeztünk el — szögezte le —, amiről Marx azt mondotta: Hic Rhodus, hic salta! Itt van Rhodus, itt ugorj! Már nem lehet többé a forradalom megtett útjáról visszavándorolni. Vállalni kell a döntő óra terhét. Mert a proletariátusra hárul, hogy véget vessen a hanyatló világrendnek és hozzákezdjen egy új világrend építéséhez." A hozzászólásokkal — állapította meg Szakasits, — ezen a téren „nem hiszem, hogy sokra mennénk". A helyi szervezetektől kemény ösztönzést várt ehhez a munkához, mert össze kell hordani „ennek az új világrendnek az építőköveit". A párt választott testületeinek feladata lesz, hogy elvi kérdésekkel, a mozgalom nagy problémáival foglalkozzanak, és kiemelkedjenek a személyes sérelmek területéről, „hogy kissé gyorsabban mehessen a kocsi". Szakasits felsorolta a megoldásra váró nagy társadalmi problémákat, ahol „szocialista irányban előre kell lépni". Egyik legfontosabb az együttműködés kérdése, jó lenne, ha a kongresszuson „elfelejtenénk minden karcolást és sebet. A kongresszus tegyen hitet, viharos vallomást a teljes munkásegység forradalmi gondolata mellett". Ez külpolitikai szempontból is fontos lenne. Az SZDP bírja a Szovjetunió bizalmát, és „nem árt, ha ezt a bizalmat megerősítjük". Vallotta, hogy „ez a párt jó párt, ennek a pártnak a tömegei értékes tömeg.. .de hiába vannak ezek az értékeink, ha nem jutnak kifejezésre". Arra bíztatta a küldötteket, hogy a kongresszus három napján juttassák kifejezésre „azt az erőt, amely bennünk él és azt a forradalmi akaratot, ami egész pártunkat, pártunk nagy és hatalmas tömegeit áthatja". Peyer nevét már meg sem említette, ami korántsem jelentette azt, hogy minden küldött hozzá hasonlóan „elfelejtkezett" róla, vagy hívei szembefordultak vele. De azt igen, hogy a csoport és a memorandumban foglalt platform súlyos politikai vereséget szenvedett. Ezt a kongresszus munkája is messzemenően alátámasztotta. A Peyer-kérdésről előterjesztett határozati javaslatot a küldöttek egyhangúan elfogadták; a párt, a munkásosztály, az ország problémáival, tennivalóival Szakasits zárszavának szellemében bírálóan, de konstruktívan foglalkoztak. Ezek hangnemét a főtitkári referátum, az osztályvezetők beszámolói, jelentései alapozták meg. A pártvezetőségnek sikerült a kongresszus munkájának középpontjába a magyar társadalom szocialista előrehaladásának kérdéseit állítani, s ezekre keresve a válaszokat, a szocialista perspektívát felvázolni. 1947-ben a hangsúly az 1945-ben elfogadott „Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért" jelszó második felére helyeződött természetesen továbbra is összhangban első részével. Ezt szolgálták az elfogadott határozatok, gazdasági és politikai programok. A kongresszus megerősítette a párt addigi politikáját, s ennek