Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299

346 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET sok a probléma, a kommunisták sem mindig őszinték — mégis együtt kell menni, „mert az ellenség jobbra van". Az SZDP továbbra is méltó helyet kíván elfoglalni a magyar közéletben. A Peyer-kérdés megoldására a kizárást, ill. minden tisztségétől való megfosztást lett volna evidens javasolni — ismerte el. De ez esetben nem találkozhattak volna egyhangúsággal. Ezért „a pártvezetőség egyhangúlag elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyet a kongresszus elé kell terjeszteni", s amely ítéletet mond Peyerék tevékenysége felett, megbélyegzi fellépésüket, a memorandumot, de nem követeli kizárásukat. A pártvezetőségi javaslatot a küldöttek igen élénken fogadták, azonnal 41-en jelentkeztek hozzászólásra. Böhm látva ezt, hozzáfűzte: a vitát ugyan nem akarja korlátozni, „de ennek a határozati javaslatnak akkor van értelme, hogy ha azt az előértekezlet és a kongresszus is szinte minden vita nélkül egyhangúlag magáévá teszi". Ellenkező esetben „a pártvezetőség javaslata olyan, mintha meg sem történt volna". A legszerencsésebbnek azt tartaná — jelentette ki —, ha az előértekezleten sem fejlődne ki semmiféle vita. „Az előértekezlet egyszerűen szavazzon és térjen át a napirend többi pontjára." A közvélemény a kongresszus politikai állásfoglalását várja, mert ez dönti el „nemcsak a mai válságot, hanem a magyar problémát" is. Ebben a helyzetben „a kemény, egyhangú állásfoglalás döntő jelentőségű lehet pártunkra nézve". Javaslatát alátámasztandó, megjegyezte: a polgári politikusok szerint is „a Szociáldemokrata Párt kezében van a kulcspozíció" és „ha a kongresszus egyhangúlag és teljes erővel a reakció és ellenforradalom ellen fordul, ha nem befolyásoltatja magát semmiféle más szempontból, akkor győztünk. Akkor mienk a győzelem". Demonstrálni kell, hogy az SZDP-ben nincsenek olyanok, akik ellenforradalmi hangulatot okoznak és propagálnak. Aki ellenforradalmi hangulatot szít, a demokráciát tönkre akarja tenni, és az összeesküvők mozgalmába bekapcsolódik, azt „kegyetlenül eltiporjuk" — mondotta. Peyerék vétettek a párt, a demokrácia és a munkáspártok együttműködése ellen, ezért kell őket szigorúan elítélni. A határozati javaslat felolvasása után Böhm hozzáfűzte: akik ezt kevésnek tartják, azok gondoljanak arra, hogy „ez van olyan büntetés, ha nem erősebb, mint a kizárás a pártból.. .az egyhangú határozat nagyobb érték, mint hogyha egy kizárás történnék, amely nem nyugodnék egyhangú határozaton". Akik viszont sokallják, gondoljanak arra, „mit vétettek Peyerék a párt ellen, mit vétettek a mai szörnyű válságban levő szociáldemokrata tömegek ellen..." Amikor ebben a „határozati javaslatban megállapodtunk", a legfontosabb gondolatunk az volt, hogy „az egyhangú határozat dokumentálja ezekben a nehéz időkben a szociáldemokrata pártnak az egységét kifelé, és az elhatározottságát arra nézve, hogy aki pedig a jövőben vét a Szociáldemokrata Párt ellen, legyen az Peyer Károly vagy Böhm Vilmos, azt a pártvezetőség 24 órán belül kizárja a pártból. Ez a határozat figyelmeztetés arra, hogy eddig és ne tovább... De ismétlem: a megtorlás leghatalmasabb eszköze az egyhangú határozat". Aki azt akarja, hogy az országban ne legyen ellenforradalom, egységesen lépjen fel minden a pártnak egységét, ütőerejét bénító akció ellen; aki azt akarja, hogy