Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus 3
A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS EGYHÁZ ÊS A FASIZMUS 33 4. A zsidótörvények és a katolikus egyház A magyarországi szélsőjobboldali radikalizmus szerves része volt a szélsőséges antiszemitizmus. Itt nem célunk a kérdéskör elemzése, csupán arra szorítkozunk, hogy bemutassuk a katolikus egyház illetékeseinek a fasiszta faji törvényekkel kapcsolatos állásfoglalásait, majd pedig az üldözöttekhez való viszonyát. Amikor a magyar katolikus egyház felső vezetése szembetalálta magát a „zsidókérdés megoldásával", először az ún. zsidótörvények formájában, nem tagadta, hogy van zsidókérdés, hogy a zsidóság felelős bizonyos „bűnökért", amit a történettudomány a polgári fejlődés itteni velejáróinak, deformációinak a zsidókra történő transzponálásaként szokott jellemezni.13 5 Csupán ezen az elvi kereten belül mérhetők meg a katolikus valláserkölcsi szempontok érvényesítésére tett kísérletek. Az első zsidótörvény. Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én Győrött elmondott beszédében jelentette be az egy milliárd pengős hadiberuházás megindítását, és e programmal egyidejűleg a zsidókérdés megoldását. Nemcsak német nyomásra, hanem inkább a belső szociális feszültségek levezetésére és főként a keresztény középosztály helyzetének javítására keletkezett az első zsidótörvény. „A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" szóló törvényjavaslatot Darányi 1938. április 8-án nyújtotta be a képviselőházban.136 Ezekben a hetekben — az Anschluss utáni hetekről van szó — a parlament keresztény párti képviselői közül egyedül Széchényi György gróf szólalt fel a náci veszély és az antiszemitizmus ellen. Magát a főpapságot is vádolta a hallgatásért. „Igenis a keresztény isten- és emberszeretet megköveteli azt, hogy szeresd a zsidót... aki ezt megtagadja, az nem tartozik a keresztények közé. Szeretném, ha ezt papi, sőt főpapi részről mondanák, de azok, sajnos, hallgatnak" — mondta a képviselő.13 7 A képviselőházban a keresztény párti törvényhozók nem fogadták el a törvényjavaslatot, mert szerintük az nem eléggé radikális, és így nem oldhatja meg a problémát. Időközben megbukott a kormány, és a képviselőház többsége az első zsidótörvényt már Imrédy Béla kormányzása idején fogadta el.13 8 Ezután került a javaslat a felsőház elé, ahol már erősebb ellenzéke akadt. A bizottsági tárgyalásokon Serédi hercegprímás és Glattfelder Gyula csanádi püspök fejtették ki az egyház álláspontját. A prímás kifogásolta, hogy a törvény retroaktív (visszaható) jellegű, és ez jogilag igen veszélyes, mert szerzett jogokat hatálytalanít konkrét bűncselekmény nélkül. A zsidóságot sem lehet kollektive büntetni jogfosztással. Kifogásolta, hogy a törvény az 1919. augusztus 1. után megkeresztelteket továbbra is zsidónak minősítené. Tiltakozott az ellen, hogy a keresztség szentségének érvényét állami törvénnyel hatálytalanítsák. Ugyanakkor elismerte, hogy a zsidókérdés terén 135 A zsidókérdésről Hanák Péter szerk.: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Bp. 1984. 136 KN 1935. XVIII. köt. 297. ü. 1938. április 8. 8. 137 KN 1935. XVII. köt. 291. ü. 1938. március 31. 419. 138 Ugyanott, XIX. köt. 315. ü. 1938. május 18. 1. 3 Századok 87/1
