Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
334 STRASSENREITER ERZSÉBET lesz, ha azonban nem szállítjátok nekünk a Pártot, és kizártok bennünket, örömmel vesszük, hogy megadtátok a jogcímet a külön párt megalakításához. A memorandum minden sorából ez a kétféle szándék csendül ki." Azt javasolta, hogy a pártpolitikával elégedetlen Peyer Károlyt vegyék vissza a Pártvezetőségbe, bízzák meg a vidéki főtitkárság irányításával. Itt működjön együtt a vidéki titkárság jelenlegi vezetőjével, Marosán Györggyel, s fejlessze az SZDP-t az ország első pártjává. Budapestre és környékére külön főtitkárságot kell szervezni Szakasits Árpáddal az élen. A pártvezetőség fölé egy öttagú Intéző Bizottságot állítsanak Bán Antal, Kéthly Anna, Peyer Károly, dr. Ries István, Szakasits Árpád összetételben, az utóbbi elnökletével.83 A levélben megfogalmazott álláspont eklatáns példája azon szűk csoport gondolkodásának, amely illúzióktól sem mentesen, az adott politikai realitásokat mellőzve akarta összebékíteni az eltérő pólusokat, függetlenül az áthidalhatatlan politikai és eszmei ellentétektől. A választmány utáni hetekben országszerte kibontakozó újabb tiltakozó kampány — bár ez már nem kapott nagy publicitást —jól tükrözte a helyi szervezetek vezetőségeinek s tagságának frakcióellenes hangulatát. Egy szűk réteget leszámítva, még a régi párttagok is, akik sokáig fenntartások nélkül követték Peyert, bírálták őt, sőt elhatárolták magukat tőle. A vita tehát tovább hömpölygött a mozgalomban, most már a választmány határozatával kapcsolatban is. Bár itt-ott hallatszottak ellenvélemények, ill. fenntartások, a nagy tömeg támogatta a vezetőséget a baloldali politika folytatásában, a Peyerék elleni fellépésben, még ha „leszerelésük" konkrét kivitelezésében mutatkozott is eltérés. A kongresszusi készülődésbe és a Peyer-ügy körüli vitába 1946—1947 fordulóján beleszóltak a nemzetközi, de főleg belpolitikai események is. Mindenekelőtt a politikai rendőrség által 1946 decemberében a Magyar Közösség néven felgöngyölített és a BM 1947. január 4-i közleményében nyilvánosságra hozott köztársaságellenes összeesküvést kell említeni, amely a közéletben nagy vihart kavart, s kihatott az M KP politikájára, a munkásegyüttmüködésre is. A külpolitikai körülmények is bonyolultabbá váltak a Párizsban folyó béketárgyalások miatt. Ahogyan közeledett a békeszerződés aláírásának napja, 1947. február 10-e, úgy vált feszültebbé a koalícióban az FKP és a három baloldali párt viszonya is. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a munkás-egységfrontban, a munkáspártok kapcsolatában is elszaporodtak az aggasztó jelenségek, éleződtek az ellentétek, az együttműködés a mélypontra süllyedt. A Magyar Közösség összeesküvéséről már 1946 december első felétől jól informált MKP vezetők elhatározták, hogy a párt III. kongresszusán meghirdetett program végrehajtását meggyorsítják. Az összeesküvésből azt a következtetést vonták le, hogy elérkezett az FKP felbomlasztásának, a nagytőkés, volt földbirtokos és más konzervatív, ellenforradalmi csoportok eltávolításának ideje. Az MKP 1947. január 11-i KV ülésén az összeesküvés leleplezésével teremtett helyzet várható politikai 83 Pl Archívum, 283. f. 10. cs. 38. őe.
