Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946- 47 FORDULÓJÁN 335 konzekvenciáit levonva, arra a következtetésre jutottak, hogy az FKP megtisztításának kérdésében a patthelyzetből kimozdulhatnak. Az összeesküvés megteremtette az alkalmat arra, „hogy ezt a jeget megtörjük. . . Azt hiszem — szögezte le Révai —, mondhatjuk azt: most vagy soha. Itt az ideje, hogy komoly sikert érjünk el a KGP felbomlasztására törekvő politikában", és ezzel a kongresszus fö célkitűzésének, az új baloldali kormány létrehozásának elérését is előmozdíthatják. Az M KP közvetlen politikai célja „egy olyan üj baloldali kormány" megalakítása — fejtegette Révai —, „amely támaszkodhat a Kisgazdapárt demokratikus elemeire is". Ennek érdekében a Kisgazdapárt minél jelentősebb szárnyát le kell szakítani, ellenkező esetben „nem fog sikerülni létrehozni egy olyan baloldali kormányt, amelynek kinevezése elé semmiféle alkotmányos tényező komoly akadályt nem fog tudni gördíteni. . ,"84 A parlamenti erőviszonyok baloldal javára történő megváltoztatása, s ezzel az egész kormányzat radikálisabbá tétele közvetlenül az összeesküvés politikai „hasznosításától" függött. Az MKP közvetlen célja a Kisgazdapárt megbontása, baloldalának a Baloldali Blokk mellé állítása és ezáltal egy új baloldali többségű parlament és kormány létrehozása volt. „Ha csak a Baloldali Blokk erőire fogunk korlátozódni — mondotta Révai —, akkor sokkal rosszabb kilátásokkal indulunk neki a harcnak egy új koalíció, egy új baloldali kormány létrehozásáért." Ha nem sikerül a Kisgazdapárt balszárnyát megnyerni, „talán nem is sikerül győzelemre vinni azt a harcot, ami most fokozott mértékben megindul, legalábbis nem biztos, hogy alkotmányos úton. A Baloldali Blokknak pedig egymagában fél győzelmét jelentené, ha biztosítani tudná az alkotmányos kimenetet ebből a válságból, egy baloldali koalíciós kormányzat felé". Az MKP „a munkásosztály és a demokrácia erőinek élén támadásra indul" jelentették be a KV ülésen. A „krízis közeledésének" szakaszán az MKP vezetősége módosította a szövetségi politikát is, kijelentvén: ezt az új perspektívával összhangban kell magyarázni, „és ha kell, változtatni rajta". Ez történt az SZDP irányában is. Nem értve egyet az SZDP vezetőségének a Peyer-ügy megoldására tett kompromisszumos javaslatával; eltúlozva a jobboldali frakció szerepét; lebecsülve Szakasits, a baloldali vezetők befolyását, a baloldali politikát — Révai a KV-t arra szólította fel, hogy a kommunisták az SZDP-hez való viszonyukból küszöböljék ki mindenekelőtt „a jobboldali opportunizmust". A felhozott példákból ítélve ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az eddig követett politikát bírálta, a megegyezésre, a megállapodásra, a szociáldemokraták politikájának figyelembevételére alapozott munkás-egységfront koncepciót helytelenítette, és e vonal felülvizsgálására szólította fel a vezető kádereket. A „jobboldali opportunizmus" intő példájaként Révai éppen azokat az üzemi bizottsági választásokat említette, amelyeket 1946 februárjában a kölcsönös érdekeket szem előtt tartó megállapodások alapján bonyolítottak le. Azok javították az együttműködést, erősítették az összefogást, csökkentették a nézeteltéréseket, és a kommunisták részéről is addig pozitív értékelésben részesültek. Most viszont ezeket az 84 Uo. 274. f. 2. cs. 44. öe., a további idézetek is ebből a forrásból származnak. 6*
