Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299

328 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET Kommunista Pártot támogatni, mint a párt mostani vezetősége. Ez a politikai morál és a politikai butaság csimborasszója. Hát azok se hülyék, azok is ismerik Peyer Károly politikai múltját." A háború alatt — folytatta — „a komintern-ellenes mozgalomnak, ha nem is Peyer volt a vezetője, de a magatartása és egyéb dolgai arra vallottak, hogy a legélesebben orosz-bolseviki ellenes ember volt". Ezek után odament a Kommunista Párthoz, és felajánlotta magát. Schiff Rezső emlékeztette a küldötteket arra, hogy ő a háború alatt szemben állt Peyerrel, és felidézte akkori szavait: „Hát mit gondol Peyer elvtárs, önöknél Schweinitzer lett ennek a pártnak a titkára..." Kijelentésére olyan vihar tört ki, hogy majdnem tettlegességre is sor került, igy nem folytathatta beszédét. Velencei Sándorné és Faragó László felszólalása alatt sem csitultak a kedélyek, ezért Szakasits felfüggesztette az ülést. A szünet után Szakasits igen keményen kikelt a Schiffet támadók, a Peyert védők ellen. A párt múltját — mondotta —, egészében, pozitívumaival és negatívumaival együtt, vállalja, de kategorikusan közölte: ő, Kéthly és mások nem azonosítják magukat, továbbá a pártot és a mozgalmat Peyer múltbeli szerepével. „Itt senki ne próbálja meg Peyert glorifikálni" — jelentette ki a hallgatóság viharos tetszése és éljenzése közepette. Schiff kijelentését meggondolatlannak és felháborítónak minősítve az ellen foglalt állást, hogy „a Peyer-ügy az áldott homályba csússzon. Ez az ügy ezerszer galádabb, felháborítóbb és ezerszer veszélyesebb, mint egy öregember meggondolatlan kijelentése. Én szerettem volna, ha Szélig Imre Peyernek megy úgy neki, mint Schiffnek". Én szerettem volna — folytatta — ha XY elvtárs is ezt teszi. „Nem is szólva Bareiről, aki védőbeszédet mondott Peyer mellett, ahelyett, hogy Kispest proletárjainak igazi véleményét mondta volna el." Név szerint bírálta Jancsesz Imrét, aki összeesküvéseket szövögetett társával és frakciózott. Szélignek válaszolva közölte: „nem volt azelőtt szokásban, hogy a főtitkár háta mögött tanácskozzanak." (Egy hang bekiáltott: „Peyer idején csinálták volna!"). Majd keserűen jegyezte meg: „de sok bántó dolog történt ebben a pártban, amit némán hallgattak végig azok, akik most tapsolnak, éljeneznek és kiabálnak." Szakasits nyílt és határozott állásfoglalása, mint oly sokszor már, most is megfordította a küldöttek hangulatát, a Peyer-ellenesek oldalára billentette a mérleg nyelvét. Ez volt az első nyílt és igen határozott szembefordulása a felszabadulás előtti politikával, azon vezetőkkel és erőkkel, amelyek a reformista, opportunista és szocialista-ellenes vonalat követték volna az új viszonyok között is. Nem fordult elő korábban az sem, hogy a főtitkár név szerint bírálta volna Peyer vezetőségen, illetve középszintű gárdáján belüli szószólóit, híveit. Lényeges tényező volt, hogy a nagy tekintélynek örvendő Kéthly Szakasitsék mellé állt. A rend azonban nehezen állt helyre. Dávid József ügyrendi indítványát, hogy a Peyer-ügyet zárják le, „jöjjön a mozgalmi téma, amely bennünket jobban érdekel, mint a személyi kérdés" — a többség elvetette. Többen követelték : ne fojtsák beléjük a szót, mint ezt azelőtt nagyon sokszor tették a pártban: és ne sikkasszák el a Peyer-ügyet; „Szakasits támadásával szemben" adják meg a védekezés lehetőségét. Szakasits ismételt felszólalásában emlékeztetett arra, hogy referátuma a politikai kérdésekre helyezte a hangsúlyt, s