Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 329 ennek alárendelten foglalkozott Peyerrel. „Mert hiszen a Peyer-ügy egészen nyílt és világos. A Pártválasztmány nyilván elfogadja azt a javaslatot, hogy a Pártvezetőség kizárási indítványt tegyen az aláírók ellen a kongresszushoz. Ezzel az ügy le van zárva" — fejezte be beszédét a főtitkár. így sikerült elérni, hogy a felszólalók már nagyobb részben a párt politikájával, a múlt és a jelen bírálatával, a tennivalókkal foglalkoztak. Vas megyéből Solt Miklós, Zalaegerszegről Stadinger István, Tiszalökről Turi Lajos, Debrecenből Szabó István, Esztergomból Sípos Ernő, Pécsről Kovács Dénes szólalt fel, Csepelről Hegyi Imre, a Ganz Vállalattól Parizek Vilmos, a VIII. kerületből Singer Ferenc, a BSZKRT-tól Menyhárt István, Kispestről Csaplár Péter. A felszólalók éles hangon ítélték el Peyeréket és a memorandumot. Csak a csepeli Hegyi Imre bírálta keményen Szakasitsot, keménykezű főtitkárt követelve, s nehezményezve, hogy a régi tagokat háttérbe szorították. A belső egység fontosságáról beszélve, megbékélést kért a pártvezetőségtől, mert „a megtévedt emberek lefejezése nem lehet célja a pártnak", tehát béküljenek ki Peyerrel és társaival — hangzott a javaslat. Az egynapos, nyílt és szenvedélyes vitát összefoglaló Szakasits Árpád a párt együttműködési politikáját bíráló, elutasító, a KP-val szemben keményebb politikát követelő véleményekre azt válaszolta, hogy „néha még túl messzire is megyünk a keménységben", és mindig vigyázni kell arra, hogy „azt az egy millimétert át ne hágjam, mert akkor recseg és ropog az egész, amiből pedig mérhetetlen kár származik az egész munkásmozgalomra, kommunistákra és szociáldemokratákra egyaránt. Azt gondolom, üssünk az asztalra ugyan, de ne akkorát mégsem, hogy az asztal összeszakadjon, és az abrosz kettérepedjen. Mert visszafelé vezető út nincs.. . Mert ha biztos, hogy 1919 vissza nem jöhet, mert az egész európai konstelláció más, mégis ha csak 24 órára sikerülne a két munkáspárt egymással szemben álló tábora közé beszöknie a magyar reakciónak, akkor nem annyi akasztófát látnának az elvtársak, mint amennyit mi állítottunk fel. De eltekintve ettől, ebben az országban lehetetlen másképp dolgozni." (Kiemelés — 5. E.) Ismételten elhárította a Peyer-kérdés olyan beállítását, mintha ez Szakasits és Peyer személyi ügye lenne. Másfél éve igyekszik valamilyen módon elintézni ezt az ügyet, de nem sikerült —jelentette ki. Csalódtam, erősen elmérgesedett „Ez nem az én ügyem, ez a párt ügye." Ő maga el is távozhat, de ez nem segít, mert „a párt van veszélyben". Nem személyi ellentét feszül közöttük, „ez mélyreható politikai és mozgalmi kérdés". Megoldani is csak politikai és mozgalmi síkon lehet és szabad — zárta le a kérdést a küldöttek hosszan tartó élénk helyeslése és tapsa kíséretében. Előterjesztését, hogy „ebben az ügyben a végső szót a kongresszus mondja ki", azzal a kiegészítéssel, hogy ezt természetesen tegyék függővé Peyerék taktikájától is, attól, hogy mire késztetik esetleg korábban a pártvezetőséget, a pártválasztmány megszavazta. „Fontos kérdéseket tárgyalt a Szociáldemokrata Párt választmányának első napi ülése" címmel december 21-én szűkszavú közlemény foglalkozott az eseménnyel.7 9 79 Népszava, 1946. december 21. — A Kéthly Anna elnöklete alatt megnyílt választmányi ülésen — közölte a hír — Szakasits Árpád főtitkár tartotta meg beszámolóját „a kül- és a belpolitikai helyzetről,
