Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 323 kívülről, mesterségesen szítanák, mint ahogyan a pártvezetőségi tagok közötti viszályt is, pl. a róla terjesztett rágalmakkal. A PB többsége (Szakasits, Marosán és mások) Kéthlyt támogatta. Kisházinak válaszolva, Ries bejelentette, hogy Györki üjabb találkozót kíván Farkassal létrehozni. „A beszélgetéskor Györki — mondotta Ries — a legképtelenebb vádakat hangoztatta a pártvezetőség tagjai ellen. Tehát a pártvezetőséget megrágalmazta egy idegen pártban." Kifejtve egyetértését Kéthlyvel, közölte, hogy újabb memorandumot készülnek kiadni. Ha ez bekövetkezik, „akkor ki kell zárni mind az ötöt. Ha nem, döntsön a kongresszus." Kéthly — Ries bejelentéseihez kapcsolódva — módosította korábbi javaslatát: ha a fentiek miatt új helyzet áll elő, a döntést is meg kell változtatni. Taktikaként követendőnek tartotta: „a 4 embert a legszűkebb csoportra szorítsuk össze." Szakasits a vitát lezárva indítványozta: „tegyük magunkévá Kéthly — Ries javaslatát: a pártválasztmány ne foglaljon állást a kizárás kérdésében, bízzuk a kongresszusra; ha az események másként alakulnak, akkor újból foglalkozzunk a kérdéssel. Maradjunk meg a politikai területen, ne vigyük át személyeskedésre; a párt belső ügye ne legyen újságszenzáció." A PB Szakasits határozati javaslatát egyhangúan elfogadta.74 A baloldal, kézben tartva a frakció elleni harc politikai-taktikai szálait, ügyelt arra, hogy egyfelől az SZDP forradalmi szocialista vonala, platformja kérdését ne szoríthassák háttérbe, a frakció tevékenysége, és Peyer személye ne kerüljön középpontba, másfelől a frakció fellépését ne degradálják Szakasits és Peyer személyi ellentétévé, s ezzel ne tereljék mellékvágányra a népi demokrácia, a munkásmozgalom jelenét és jövőjét befolyásoló problémákat. Szakasits a baloldaliaktól — Bántól, Riestől, Justustól, Marosántói, Vajdától és másoktól — továbbá a párt egységét féltő centristáktól, mérsékeltektől is támogatva igen következetesen képviselte és juttatta érvényre ezt a koncepciót, különösen olyan válságos helyzetekben, mint amilyen 1946 őszén-telén alakult ki. Szakasits felkészültsége, vezetői rutinja, jó retorikai adottságai, taktikai érzéke, politikai tisztánlátása, nagy mozgalmi tapasztalatai hozzásegítették a baloldalt, hogy úrrá legyen a párt belső ellentétein. A Peyer-frakció nem véletlenül választotta célpontjául éppen Szakasitsot, aki méltóképpen képviselte a forradalmi szocialista vonalat a pártban, s mint azt a határozatok, táviratok özöne is jelezte, a tagság, a középkáderek zöme az általa irányított pártvezetőség mögött sorakozott fel. Ennek volt köszönhető, mint azt Marosán megállapította, hogy „sokkal kisebb jelentőségűvé vált (a frakció veszélyes politikai akciója)... mint ahogyan vártuk".75 Bár a baloldal és a pártvezetőség pozíciói erősödőben voltak, a harcot a frakcióval és az általuk képviselt politikával, nézetekkel még a mozgalomban is meg kellett vívni, az ellenfél még nem szenvedett végleges vereséget, s nagy összecsapásokra lehetett számítani. A vezetőség tudomására jutott, hogy a frakció nem nyugodott bele sikertelenségébe, s újabb fellépést készít elő, híveik pedig szervezett támadásra 74 Uo. 75 Uo.
