Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
324 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET készülnek a pártválasztmányon. A pártközpontban, a kerületekben, a szakszervezetekben széles körben folyt a szervezkedés. Összejöttek a Főtitkárság munkatársai, a budapestiek, a főváros környékiek, s a memorandum kapcsán vita folyt a párt politikájának nemcsak részkérdéseiről, hanem egészéről is.76 December 20-án reggel a pártválasztmány igen zaklatott és forró légkörben ült össze az SZDP Dohány utcai tanácskozó termében, ahova szigorú előkészítés után az igazolványok kettős ellenőrzésével juthattak be a tagok. Az ülésen a főváros 45, a környék 30, a vidék 78, a Pártvezetőség és az Ellenőrző Bizottság 28, a Fővárosi és a környéki Végrehajtó Bizottság 1—1 tagja vett részt. A 183 szavazati joggal bíró küldöttön kívül 102 tanácskozási jogü küldött is jelen volt.7 7 Szakasits megnyitójában kitért arra, hogy a nemzetgyűlési választások óta azért nem hívták össze a pártválasztmányt — amelyet egyébként „rendkívül fontos testületnek" tekintenek —, mert az infláció okozta gazdasági nehézségek „lehetetlenné tették a képviseleti alap megteremtését". Időközönként azonban kibővített pártvezetőségi üléseket, kerületi értekezleteket, megyei kongresszusokat, összvezetőségi üléseket, üzemi értekezleteket tartottak. Üzemi vonalon a proletár bázis megerősítése érdekében százas káderbizottságokat hoztak létre. „A stabilizáció — mondotta — módot nyújt a pártválasztmányi küldöttek helyes megválasztására, kiküldetésére, rendszeressé válik a pártválasztmány ülése is."7 8 Szakasits tehát elismerte, hogy a pártválasztmány nem funkcionált, ugyanakkor visszautasította azt a vádat, hogy a vezetőség antidemokratikusan, a káderek kizárásával politizált, s akaratát diktatórikusán rákényszerítette a tagságra. Bizonyította, hogy a választott vezető testületek ellenőrizték munkájukat, illetve beleszóltak a párt vonalának alakításába. Elnöki megnyitójában Kéthly Anna felhívta a figyelmet arra, hogy a tanácskozások szigorúan bizalmasak, az újságírókat és az új tagokat ne ragadja magával „a napi szenzáció közlésének varázsa és vágya", s „bármit közölnek, mindig arra gondoljanak, hogy a közléssel mit ártanak vagy mit használnak a munkásosztály közös ügyének". A Szakasits-beszámoló után a felszólalók elmondhatják bírálatukat a párt egész politikájáról, de „a kritika legyen szenvedélymentes". „A politika a lehetőségek tudománya" — szögezte le —, de „az érdekek tudománya is", és számunkra ez „a dolgozó osztályok érdekét jelenti". Úgy foglalkozzanak azzal, ami tetszik, és ami nem tetszik, hogy belőle „senkinek ellenségnek, öröme ne származhassék". A legfőbb szempont, hogy „ennek a pártnak töretlen egysége alakuljon ki". A pártnak hagyománya, hogy „mindig voltak véleményeltérések, viták, sokszor igen nehéz és keserves viták", amelyekből azonban „ez a párt mindig úgy került ki, hogy megőrizte egységét. Soha erre az egységre nagyobb szükség nem volt (mint most — S. 76 Uo. 2833. f. 2. cs. 3. őe. 77 Uo. 283. f. 2. cs. 4. őe.; Népszava, 1946. december 19. 78 Pl Archívum, 283. f. 2. cs. 3. őe. — A továbbiakban ennek a forrásnak alapján ismertetem a pártválasztmány munkáját, ezért külön nem hivatkozom rá. Az 1946. december 20—21-i választmányi ülésről a visszaemlékezésekben a tényeknek ellentmondó leírások, vélemények láttak napvilágot. Vő: Marosán György: Az úton végig kell menni. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1972. 243—250.
