Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
322 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET mellé állítani. A frakció lépésétől elhatárolva magát, Szélig Imre leszögezte: „a Peyerkérdésnek csak akkor lett volna visszhangja, ha mások is oda álltak volna mellé, de azok, akik itt dolgoznak, nem hajlandók Peyer mellé állni, és pártellenes dologra sohasem volnának képesek."7 2 Az 1946. december 20—21-i pártválasztmányi ülés Ilyen előzmények után került sor a december 19-i politikai bizottsági ülésre, ahol kialakították a december 20—2l-re kitűzött pártválasztmány napirendjét, valamint a Peyerékkel szemben követendő taktikát és politikai vonalat. A pártvezetőség figyelmének középpontjába a párt baloldali platformjának, politikájának körvonalazása került, továbbá az, hogy milyen szankciókat foganatosítsanak a frakció tagjaival szemben, mi legyen a következő lépés ebben az ügyben. Szakasits bevezetőjében kifejtette, hogy a párt nem hajlandó letérni a baloldali platformról, amely a szocialista irányú fejlődés feladatait foglalja magában. A Peyer-kérdés megoldását a kizárás irányába igyekezett terelni Justus napirend előtti bejelentése: „több oldalról informáltak arról — mondotta —, hogy a pártszervezetek küldöttei a pártválasztmányi ülésen kizárási javaslatot akarnak tenni Peyerék ellen."73 Kérte, hogy a politikai bizottság ebben a kérdésben is foglaljon állást. Szakasits, a pártválasztmány ügyrendjét ismertetve, válaszolt Justusnak. Miután Peyerék „a kisgazdapárt szélsőjobboldalával tartottak fenn legszorosabb kapcsolatot" s a memorandum 3 héttel korábban „Schoenfeld kezében és mások birtokában" volt, „a pártvezetőségnek — folytatta — nem lehet más javaslata — ha kizárási indítványt terjesztenek elő — mint hogy a kongresszusnak kell fenntartani a kérdésben a döntést." A javaslattal minden PB-tag egyetértett és azt elfogadta. Itt döntöttek arról is, hogy milyen taktikát kövessenek a pártválasztmány és a kongresszus közötti mintegy másfél hónap alatt. Folytassák-e az egész mozgalmat elárasztó és megbontó vitát, vagy azt lezárva, a párt politikájának fontosabb kérdéseire, tennivalóira irányítsák tömegeik figyelmét. Kéthly Anna a pártegységet helyezve előtérbe, azt javasolta, hogy a PB jelentse ki : „a nyilvánosság számára a Peyer ügy le van zárva, amíg a kongresszus nem dönt. . .semmiféleképpen sem szabad olyan ügyet csinálni, amelyből pártszakadás keletkezik." Kisházi Ödön szerint: „a munkásság úgy fogadta a pártvezetőség válaszát, mint ahogyan azt elvártuk." Ugyanakkor sürgette a frakcióval szemben elhangzott vádak bizonyítását, a tények pontos ellenőrzését, mert „Peyer a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy bárkihez is eljuttatta volna a dokumentumot". Szélig is mentegetni igyekezett Peyeréket mondván: a Györki — Farkas találkozót a kommunisták kezdeményezték. Szeder Ferenc viszont úgy tüntette fel, mintha a frakció és a pártvezetőség ellentéteit 12 Pl Archívum, 283. f. 4. cs. 45. őe. 73 Uo.
