Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
320 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET szükséges?" Először közölték: tudomása van a vezetőségnek arról, hogy a memorandum tartalmáról a Reuter ügynökség és az Agence France budapesti képviselőjét is informálták, a parlament folyosóján pedig már egy héttel megjelenése előtt „a legkülönbözőbb pártáliású újságírók" tárgyalták a memorandumot. A Györki — Farkas megbeszélésre hivatkozva utaltak a pártszervezeti szabályzat 7.a.) és f) pontjára, amely tiltja és fegyelmi vétségnek nyilvánítja, ha a párt tagjai „más pártokkal a párt legbensőbb ügyeiről a mozgalom érdekeit súlyosan sértő szándékkal tárgyalnak és saját felelősségükre más pártok céljainak előmozdítására felajánlkoznak". Ezt sem tudták ilyen régi párttagok? — tette fel ismét a kérdést a kommentár. A pártvezetőség december 15-i állásfoglalásától eltérően most konkrétumokat tettek közzé. Peyerék nyilatkozata csak olaj volt a tűzre, a szervezetekben tovább gyűrűzött a tiltakozási hullám. A pártválasztmány napjáig, december 20—21-ig a fővárosi és a Pest környéki VB-től, körzeti, kerületi, városi és megyei vezetőségektől, üzemi és falusi csoportoktól az ország minden tájáról több tucatnyi — Peyeréket elítélő és az SZDP-t támogató — távirat, határozat érkezett a pártközpontba és a pártlapok szerkesztőségeibe, amelyek egy részét a Népszavában és a Világosságban leközölték. Tiltakozott a komáromi, a csepeli, a miskolci, a VII. kerületi elöljárósági, az Egyesült Izzó, az Orion üzemi, a IX. kerület körzeti pártszervezet.63 „Peyer Károlyék egységbontó memoranduma ellen egyre-másra tiltakoznak a fővárosi és vidéki pártszervezetek" —jelentette a Népszava, s megemlítette a kiskunfélegyházi, a kaposvári, a kecskeméti, a nagyigmándi pártszervezetet. A fővárosi kerületi és körzeti szervezetekben is tovább gyűrűzött a tiltakozó hullám.64 A pártszervezetek nemcsak tiltakoztak Peyer Károly és társai „egységbontó memoranduma ellen", és biztosították „a Pártvezetőséget bizalmukról", hanem egyre hangosabban követelték kizárásukat. Elítélték Peyer felszabadulás előtti politikai magatartását, bírálatukat rombolónak és az egész munkásmozgalomra nézve károsnak tartották. „Az a politika — írták az újdombóvári szervezettől —, amit a pártvezetőség irányításával pártunk jelenleg folytat, a francia eseményekből is világosan kitűnik, hogy egyedül célra vezető. Mindaddig, amíg a pártvezetőség a munkásosztály érdekeinek megfelelő osztályharcos szocialista politikát folytat, Újdombóvár munkásságát egységesen maga mögött tudhatja." A józsefvárosi pártszervezet végrehajtó bizottsága a „Peyer Károly által közzétett memorandum tartalmát a legnagyobb demagógiának és pártellenes magatartásnak" tartotta, s közölte, hogy az „méltó folytatása Peyer Károly múltbeli munkásegységelleni tevékenységének", ami a kerületek mozgalmi munkáján és a pártszervezetek szocialista magatartásán megtörik. „A párt eddigi politikai irányvonalát, mint az egyetlen járható utat Magyarországon, helyesnek tartjuk — írták —, és munkánkkal minden körülmények között szocialista akarattal fogunk felsorakozni a Pártvezetőség "Népszava, 1946. december 18. 64 Uo. 1946. december 19.
