Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
310 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET sok"-nak. A vezetőséget azzal vádolták, hogy „hatalmával visszaélt.. .nem folytatott és nem folytat oly politikát, mely a dolgozó tömegek igényeinek megfelelő lenne, és azok életszínvonalát növelje" és a párt intézményei „külpolitikai vonatkozásban egyoldalú irányt követnek". A „szép ígéretek" mögött a vezetőség „diktatórikus jellegű és kellően át nem gondolt rögtönzött politikát követ". Az ellenforradalmi rendszer súlyos örökségétől, a háború következményeitől szenvedő ország valóban meglevő és dolgozók millióit sújtó visszásságait demagóg módon úgy állították be, mintha azokért kizárólag az SZDP és a baloldali pártok politikája lenne felelős. Történelmi tényeket meghamisítva, bizarr módon hirdették, hogy az SZDP-nek másodszor hullott a hatalom az ölébe, amivel nem tudott élni, ezért a reakció emeli fel a fejét. A békekötéssel a katonai megszállás egy idő múlva meg fog szűnni — jelentették ki —, de az SZDP politikája miatt „félő... nem lesz elég erőnk arra, hogy a demokratikus politikai berendezkedést megvédjük. Ezt pedig csak úgy tudjuk megvédeni, ha a párt más politikai irányt követ, mint amit ma kapnak a tömegek a mai pártvezetőségtől". Sürgették a kongresszus „mielőbbi egybehívását", hogy „szabad bírálatot" gyakorolhassanak. Felszólították a vezetőséget: szívlelje meg a memorandumban foglaltakat, s „tegyen meg mindent a pártegység megóvása és megmentése", a tömegpárttá válás érdekében, hogy az ország „demokratikus eszközökkel tegye meg az utat a szocializmus felé". Ellenkező esetben — sejtették — a szakadás bekövetkezik, aminek ódiumát máris a vezetőségre hárították. Hallgattak arról, hogy az SZDP feladatának a polgári demokrácia és a kapitalizmus védelmét tekintik, amit angol-amerikai közreműködésre támaszkodva a polgársággal, a polgári pártokkal karöltve, az MKP-val és a marxista szociáldemokráciával szemben, külpolitikában a Szovjetunió ellenében kívánnak megvalósítani.2 4 Az SZDP vezetőségéhez intézett Peyer-memorandum — értékelte az akciót Schoenfeld amerikai követ — „megnyitotta a nyilvános támadást a Szakasits-vezetéssel szemben, ...valószínűleg elhatározta (Peyer — S. E.), hogy a párt 1947. január 31-i kongresszusán nyílt támadást indít."25 A memorandum „a Szakasits vezetéssel szemben" indított támadáson túl az egész felszabadulás utáni népi demokratikus fejlődést, a dolgozó milliók érdekeit szolgáló társadalmi vívmányokat vette célba. Az SZDP vezetőségét, s mindenekelőtt Szakasits Árpádot és körét okolva az ország súlyos helyzetéért, a szociális gondokért, a munkáspártok osztályharcos politikája ellen nyitott tüzet; azon erők ellen indított demagóg módon harcot, amelyek rendkívül nehéz és ellentmondásos nemzetközi és hazai viszonyok között igyekeztek szolgálni a szocialista irányú fejlődést. 24 P.R.O. F.O. 371-48472. R. 21209/21. (Vida István gyűjtése) 25 NA 800 Pol. Partys. 1945. december 17. (Karsai Elek gyűjtése)
