Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946-47 FORDULÓJÁN 311 A memorandum visszhangja a pártban és a politikai életben A memorandumot és a frakció támadását a pártvezetöség december 12-én tűzte napirendre, mert Kéthly Anna és Kisházi Ödön, a Peyerhez közelálló két vezető 11-én este érkezett meg Prágából,2 6 s nélkülük nem akartak dönteni. Tekintettel arra, hogy az iratot — amely illegális csatornákon át kijutott a közvéleményhez — viszonylag széles körben már ismerik —, a pártvezetőség elhatározta, hogy válaszával együtt a párt hivatalos lapjában, a Népszavában közzéteszik.27 Az amerikai követ jelentésében beszámolt arról, hogy a memorandum nyilvánosságra hozatalával „egyetértett Kéthly és Szeder", tehát a Peyerékkel szimpatizálók sem ellenezték azt és a VB tagjai is „támogatták a publikálást".2 8 Az eredeti elképzelés szerint a pártvezetőség részletes és tárgyszerű választ, vitairatot kívánt összeállítani. A memorandumban érintett témaköröket a baloldali tagok felosztották egymás között, hogy kidolgozzák a velük kapcsolatos álláspontjukat, véleményüket, a vádaskodások cáfolatát. Az ellenmemorandum helyett a pártvezetőség végül is egy rövidebb lélegzetű, általános elvi állásfoglalást fogadott el; ugyanis elterjedt az a hír, hogy Peyerék a december 15-i napilapokban közzéteszik a dokumentumot. „Ezt megelőzendő — jegyezte meg később Peyer — sietett a Népszava maga a memorandumot leközölni", mire a frakciósok elálltak tervüktől, mert számukra ez a megoldás kedvezőbbnek bizonyult.2 4 A sietséggel elkészített válasz a hangsúlyt a szervezeti szabályzatba ütköző fegyelmi vétségekre helyezte, az elvi-politikai kérdések közül csak a lényegesebbekkel foglalkozott, az alaptalan vádakat utasította vissza.3 0 A december 10. óta eltelt napokban a vezetőség hitelt érdemlően megbizonyosodott arról, hogy a memorandum, mielőtt átadták a pártnak, a diplomáciai és egyéb körökben is ismertté vált. Györki bevallása szerint a november végén nyomdába adott példány került először a Tájékoztatásügyi Minisztériumba, ahová — Peyer szerint — december 9-én ők is eljuttattak egy példányt engedélykérés céljából. A csoport tagjai azt állították, hogy innen féllegális úton került a dokumentum illetéktelenek kezébe.31 A Reuter hírügynökség budapesti levelezőjét december 9-én a nemzetgyűlés folyosóján maga Peyer informálta a dokumentum tartalmáról, amelyről egyébként „már széltében-hosszában" beszéltek — mint azt a tudósító közölte az érdeklődő Justusszal.3 2 December 14-én a francia hivatalos hírszolgálati iroda budapesti szerkesztője is informálta Justust arról, hogy már 8—10 napja megismerkedett a 26 Népszava, 1946. december 12. 27 Pl Archívum, 283. f. 10. cs. 38. öe. és Schiffer Pál, Vágvölgyi Tibor szóbeli közlése. 28 NA 800 Pol. Partys. 1946. december 17. (Karsai Elek gyűjtése) 24 Pl Archívum, 283. f. 10. cs. 38. őe. —Tehát végül is nem Peyerék hozták nyilvánosságra, mint azt gyakran állítják. (Vö. Izsák Lajos: i. m. 246.) 30 Az MKP és az SZDP határozatai és dokumentumai. 1944—1948. Kossuth Kiadó, 1967. 304— 307. 31 Pl Archívum, 283. f. 10. cs. 38. őe. 32 Uo.
