Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299

A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 309 útjáról, s ne legyen a pártban úrrá a diktatórikus törekvés és fascista jellegű módszerek"; ne sikkadjon el „a szociáldemokrata taktika és politika"; az „SZDP ne legyen egyik politikai pártnak sem függvénye sem szolgai módra való kiszolgálója"; és „az ország ne legyen kiszolgáltatva egyetlen idegen nagyhatalomnak, ne legyen egyik hatalomnak se vazallusa, ne legyen egyetlen hatalomnak csatlósa". A felszabadulás utáni társadalmi, politikai viszonyokat a bürokratizmussal, a korrukpcióval, a nepotizmussal stb. azonosították, és élesen ostorozták. Az SZDP-t mindezekért úgy tették felelőssé, sőt mindezek közvetlen kiváltójává, mintha a hatalmat egyedül ez a párt gyakorolta volna. Bizonygatták, hogy a Szakasits vezette grémium politikája csődbe viszi nemcsak az SZDP-t, hanem az egész országot. A frakció 1945-ben, 1946-ban nem léphetett fel nyíltan és egyértelműen valódi programjával: antikommunista, szovjetellenes, polgári demokratikus rendszert követelő platformmal. Ezeket a terveiket, nézeteiket becsomagolták a független, önálló SZDP-nek, a látszólag mindenféle nagyhatalom-ellenességnek, a kül- és a belpolitika senkitől sem függőségének, a pártokhoz, országokhoz nem igazodó szociáldemokrata politikának követeléseibe, jelszavaiba. Szuverén pártot, vezetést, szuverén szociáldemokrata politikát követeltek, amivel nemcsak azt a látszatot keltették, mintha az SZDP vezetése és politikája nem ilyen volna, hanem azt is, hogy saját politikai platformjuk az, amit a nagy tömegek követnek. A tömegek zöme valóban aligha sejthette, hogy a frakció politikailag az FKP-SZDP szövetség felújítására, az MKP elszigetelésére törekszik, továbbá szoros szövetségi kapcsolatok kiépítésére a nyugati tőkés világgal, az angolszász országokkal, a magyarországi polgári demokratikus, kapitalista rendszer konzerválásának érdekében. A Szakasitsféle vezetést igyekeztek úgy félreállítani, politikáját úgy kompromittálni, hogy közben az SZDP több százezres tagságát, szimpatizáns táborát magukkal ragadják. Ezért többször is hangsúlyozták: nem akarnak pártbomlasztást, és csupán az anomáliák ellen lépnek fel, a demokrácia, az igazságosság, az önállóság, a függetlenség, a szuverén politika és párt érdekében. Általánosságban szavakban helyeselték a munkáspártok együttműködését, a konkrétumokat érintve azonban valójában kétségbe vonták szükségességét. Az önálló és független SZDP-vel és szociáldemokrata politikával — mint állították — a párt kezébe juttathatnák az egész hatalmat. Példaként a kommunistákkal szemben álló nyugati szociáldemokrata pártokat állították — mondván: — „ahol más pártokkal nem kooperáltak, hanem önálló, s valóban szociáldemokrata politikát követtek,'ott töretlen maradt a Szociáldemokrata Párt ereje és politikai befolyása". Sürgették a párt egész szövetségi rendszerének, bel- és külpolitikai irányvonalának felülvizsgálását, nem is igen burkolt szovjetellenes és antikommunista platformról. Hangvételüket most is erőteljes „radikalizmus", szociális demagógia, a dolgozó nép iránti nagy szeretet és aggodalom hatotta át. A közelgő választásokra utalva hangoztatták: „ha továbbra is az eddigi úton halad" az SZDP, akkor a tömegek elfordulnak tőle, nem fogják támogatni. Nagy teret szenteltek a párt belső életének, irányításának, a „súlyos mulasztá-