Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
308 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET kérte, hogy a küldetéshez szükséges taglétszám megállapításakor az 1946-os év első 7 hónapját vegyék alapul. A másik beadvány azt javasolta, hogy ne csak 3 éves tagsággal rendelkező lehessen küldött — mert „ezzel az üj párttagokat igen sérelmesen kizárjuk az irányításból, ami talán nem lenne — számukat figyelembe véve — helyes és politikus" —, hanem az 1945-ös pártkongresszusig belépett tag is. Végül javasolták, hogy a budapesti, valamint a Pest környéki küldötteket önálló pártszervezeti egységként válasszák meg, a vidék viszont vármegyénként vegye figyelembe a befolyt tagdíjakat, és ennek alapján határozza meg a küldöttek számát.2 2 A december 5-i pártvezetőségi ülésen a javaslatokat elfogadták, és elhatározták, hogy a kongresszus fontosságára való tekintettel Böhm Vilmost hazarendelik és megbízzák: segítsen a vezetőségnek a párt belső problémáit elrendezni. A december 5-i vezetőségi ülés határozatát a kongresszus összehívásáról és napirendjéről a Népszava december 8-i száma közölte. Peyerék így már a hivatalos menetrendhez igazíthatták terveiket. Ilyen előzmények után 1946. december 10-én, a Parlament folyosóján nyújtották át Szakasitsnak —a december 8-i dátummal ellátott — memorandumot, amelyet Peyeren kívül Györki Imre, Valentiny Ágoston, Pozsgay Gyula és Brumiller László írt alá.2 3 A vezetőség többségét a fentebb már ismertetett okok miatt a lépés nem érte váratlanul. Mégis meglehetősen nagy zavart okozott s megdöbbenést váltott ki. Sok újat a dokumentum ugyan nem tartalmazott, lényegében összefoglalása volt az 1945 júniusa óta hangoztatottaknak, mégis körmönfont vádaskodása, politikai farizeussága meglepte különösen a célpontul kiválasztott baloldaliakat, elsősorban Szakasits Árpádot. A memorandum abból a megállapításból indult ki, hogy szerzői több mint egy esztendeje remélik: „a Pártvezetőség tudatára ébred annak, hogy helytelen úton jár, és... visszatér ahhoz az irányhoz, amely egyedül alkalmas arra, hogy a pártba tömörült tagokat a demokrácia módszerével a szocializmus felé vezesse." Ez azonban — állították — nem következett be, a helyzet pártszempontból egyre romlott, a párt elveszítette azt a bizalmat és szimpátiát, amelytől egy éve még „az ország visszhangzott". A kudarc egyik oka — szerintük — a törvényhatósági választásoknál elkövetett „elvi és taktikai hiba" — vagyis a közös lista —, amely lerontotta az SZDP iránt megmutatkozott bizalmat, pedig — ismételték el a peyeri fixa ideát — „minden előfeltétele meg volt annak, hogy a pártunk az ország első pártja legyen". A helyzet „pártszempontból kezd katasztrofálissá válni", s hallgatásukkal nem akarják támogatni „a helytelen politikát, amelyet a pártvezetőség eddig folytatott", és amely a párt hatalmi súlyának lejáratásához vezet. A tagság megnyugtatása és befolyásolása érdekében azt állították, hogy nem kívánják a pártegység megbontását, a szakítást, a munkáspártok közötti együttműködés felszámolását, s nem támogatnak „oroszellenes politikát". Hangsúlyozták azonban: féltő gonddal ügyelnek arra, hogy „a párt ne térjen le a demokrácia 22 Uo. 283. f. 3. cs. 63. őe. 23 Uo. 283. f. 10. cs. 38. őe.
