Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 287 hogy a belgrádi kormány Radicot hazaárulással vádolta, és bíróság elé akarta állítani. A meghurcoltatás elől Radie 1923 júliusában — Magyarországon keresztül — külföldre menekült. Főleg angolszász, valamint francia politikai körökben iparkodott támogatásra találni, mellettük Londonban újból tárgyalt a magyar kormány képviselőjével is. A magyar-horvát együttműködésre vonatkozóan egyezménytervezet is született, annak szövege mindazonáltal nem volt alkalmas az eltérő érdekek áthidalására, a tárgyalások megállapodás aláírása nélkül fejeződtek be.88 Minden bizonnyal ez adott a magyar kormánynak olyan magabiztosságot, hogy 1925 elején a híreket nem csupán azonnal cáfolta, de támadott is. Hory emlékiratai pontosan visszaadják ezt a folyamatot, ellenben végig azt a látszatot keltve, mintha Budapestet Rádióhoz semmi sem fűzte volna. Hory kéziratából jól látható, hogy a szerb vezető politikai körök az ügyet elsősorban a horvát parasztvezér lehetetlenné tételére igyekeztek kihasználni, ellenben a jugoszláv külügyminisztériumban a raagyar-jugoszláv viszonyt korántsem akarták kiélezni. így válik érthetővé, hogy amikor Wilder belügyi államtitkár az egyik osztrák lapnak úgy nyilatkozott, hogy a szóban forgó szerződést Radié a magyar kormány képviselőjével 1923-ban Londonban kötötte meg, akkor kormánya utasítására Hory azt kéri Nincic jugoszláv külügyminisztertől, hogy cáfolja meg az államtitkár állítását. Nincic nemcsak azt ígérte meg Horynak, hogy Wilderrel cáfoló nyilatkozatot adat ki — amire valóban hamarosan sor került —, hanem azt is kilátásba helyezte, hogy „á titre amical", vagyis barátilag megmutatja Horynak a Rádiónál lefoglalt iratokat.89 A jugoszláv külügyminiszter békülékeny magatartását mutatja, hogy január 24-én — két nappal azután, hogy a belügyminisztérium nyilvánosságra hozza az állítólagos magyar-horvát szerződést — valóban megküldi Horynak „személyes tájékoztatására" Radicnak 1924 júniusában a III. Internacionáléhoz intézett memorandumából azt a részt, amely az említett magyar-horvát londoni megbeszéléseket ismerteti.90 (Miután ugyanis Radie nem kapott hatékony segítséget, Moszkvába utazott, és a kommunista irányítású Parasztinternacionálé illetékeseivel tárgyalt. 1924 júliusában a horvát parasztpárt tagja lett a Parasztinternacionálénak.) Már nem a visszaemlékezésekből, hanem levéltári forrásokból állapítható meg, hogy Hory erről azonnal számjeltáviratban jelent, és egyben közli azt is, hogy a 88 Az egyezménytervezet az Országos Levéltárban őrzött külügyminisztériumi irattárban több helyütt is megtalálható. így pl. Rezervált politikai iratok (A továbbiakban: К 64.) 16. tétel 1925—33. A szöveget más lelőhelyről Nándori Pál említett munkájában teljes terjedelemben — fordítással együtt — közli. (260—265.) Az említett levéltári jelzeten található irat és a Nándori Pál által közölt szöveg közötti kisebb eltérések abból fakadnak, hogy Nándori a német nyelvű szöveget, illetve annak fordítását hozza, a szóban forgó jelzeten levő szöveg pedig a belgrádi követség fordítása. 84 К 64. 1925-16-27. Hory 1925. január 24-i jelentése, valamint Kézirattár. Belgrádban 1924—1927. 90—91. 90 К 64. 1925-16-27. 3*
