Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
288 PRITZ PÁL dokumentumot külön futárral Budapestre küldi.9 1 Visszaemlékezéseiben Hory a Dísz tér sajtópolitikáját bírálja, mert az nem elégedett meg a kapott elégtétellel, hanem kifejezetten azt kívánta, hogy hivatalos belgrádi körök jelentsék ki: nincs a Radicdossziéban Magyarországgal kötött szerződés. (A Wilder-féle dementi ugyanis azt a formulát választotta, hogy az államtitkár sohasem beszélt az illető újságíróval.) Még keményebben tör pálcát Hory a Dísz tér fölött amiatt, hogy a sajtó útján széles körökben ismerőssé vált a Nincic által számára személyes információként átadott dokumentum. Az történt ugyanis, hogy a képviselőház külügyi bizottságának 1925. január 27-i ülésén Karafiáth Jenő kérdést intézett a Radic-ügyre vonatkozóan, válaszában Scitovszky Tibor külügyminiszter pedig — egyfelől kiemelve, hogy az inkriminált szerződés nem létezik, másfelől kidomborítva a magyar diplomáciának a dementálásra irányuló offenzív magatartását — elmondta, hogy Nincic a „szóban forgó dokumentumokba követünknek betekintést engedett. Ezzel a magyar kormány az ügyet elintézettnek tekinti".92 A visszaemlékezések alapján aligha lehet megérteni, hogy a magyar kormány miért éppen akkor látta az ügyet elintézettnek, amikor az általa soha nem létezettnek mondott dokumentumokba követe Belgrádban betekinthetett. Az ellentmondáson maga Hory sem akad fenn, mert számára sokkal fontosabb, hogy olvasói előtt rávilágítson felettesi eljárásának helytelenségére. „Ez iskolapéldája annak — fogalmaztatja meg Wodianerrel minden bizonnyal saját véleményét —, hogy egy kormány miként teheti lehetetlenné saját követének pozícióját."9 3 A nagyon töredékesen fennmaradt levéltári iratok ezen a ponton teljes és pontos rekonstrukciót tesznek lehetővé. Scitovszky még aznap este számjeltáviratban értesítette Horyt a külügyi bizottság üléséről. „Ülésről esti lapokban megjelent tudósítások félreértés folytán nem a nyilvánosságnak szánt közléseket is publikálnak, így azt, hogy Nincic Méltóságodnak betekintésre megküldött » egy okmányt «, ez alatt egy beavatott mást nem érthet, mint pl. 7. sz. jelentés mellékletét (vagyis a Moszkvába küldött Radic-memorandum részletét — P. P.), viszont szövegösszefüggés és elmondott beszéd szerint mindenki más csak a már közismert állítólagos szerződés tervezetet. Fentiek kizárólag Méltóságod személyes tájékoztatására."9 4 Természetesen a külügyminiszternek a „félreértésre" tett utalását önmagában semmiképpen sem kell készpénznek venni. Nincs abban semmi különös, hogy valahol tudatosan kiszivárogtatnak egy értesülést, azután pedig azt félreértésnek mondják. Ha ellenben arra a perdöntő kérdésre keressük a választ, hogy érdekében állt-e a Dísz tér korifeusainak a Nincic által adott bizalmas tájékoztató szellőztetése, akkor határozott nemmel kell válaszolni. Ha itt sem feledkezünk meg arról a vonaldifferenciáról, " К 64. 1925-16-25. 92 Kézirattár. Belgrádban 1924—1927. 93. 93 Uo. 92. 94 К 64. 1925-16-29.
