Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
276 PRITZ PÁL Khuen-Héderváry Sándor, Rubido-Zichy Iván, Sztójay Döme, Teleki Pál stb.) A történeti kutatást elsősorban a magyar külügyi szolgálat alaposabb megismeréséhez segíti hozzá, ám néhány ponton magának a külpolitikának a hitelesebb rekonstruálásához is van érdemi mondanivalója. Ezek közül úgy véljük, hogy főleg a belgrádi évei kapcsán a korabeli magyar-jugoszláv viszonyról általa előadottakat kell hangsúlyozni — tanulmányunk végén ezért ebből a kérdéskörből elemzünk két csomóponti eseményt —, valamint természetesen az 1940 augusztusi Turnu Severin-i tárgyalások felelevenítését.5 4 Mindezen túl a memoár erénye annak — természetesen messze nem tudatos, sokkal inkább spontán és számos mozaikkockából kirajzolódó — megmutatása, hogy Hory egyik tipikus képviselője az ún. „harmadik erőnek". Annak a történetírásunk által „harmadik erőnek" nevezett dzsentri-köztisztviselői-katonatiszti rétegnek, amely a forradalmak bukása után az ellenforradalom győzelmét arra is fel akarta használni, hogy a nagybirtok és a nagytőke uralmát visszaszorítva maga foglalja el a hatalom különböző szféráinak csúcspozícióit. A visszaemlékezések Hory életútján keresztül nagyon sok mindent elárulnak ennek a társadalmi rétegnek a törekvéseiről, érzés- és gondolatvilágáról, mentalitásáról. A ,.harmadik erő" tipikus képviselője Abból, hogy Horyt e „harmadik erő" tipikus képviselőjének mondjuk, természetesen nem következik, hogy ne lennének olyan tulajdonságai, amelyek e meglehetősen széles és heterogén társadalmi együttes jelentős hányadától erősen megkülönbözteti. Ezen vonásai között első helyen munkaszeretetét, munkabírását említhetjük, amelyet fennmaradt — tehát a ténylegesen megírtaknak csupán egy részét jelentő — követi jelentéseinek nagy tömege is érzékeltet. A korszak egyik főszereplője, az eseményeket tudatosan, és egy későbbi történeti szintézis megírásának igényével figyelő Kozma Miklós ugyan 1933 végén azt jegyezte fel, Hory „megszokta, hogy tizenegy előtt ne keljen fel, munkáját ügyesen csoportosította úgy, hogy lázas tevékenységnek látszott", ám Kozma maga sem állítja, hogy ez Horyra általában volna jellemző. „Hihetetlen az a hátrányos változás, amely Horyn azóta végbement, amióta Bethlen első római útja előtt Belgrádból Rómába került." Emellett úgy véljük, hogy Kozma a konkrét helyzetmegítélésben is túloz. Vajon mi lehet ennek az oka? Feltehetőleg egy másik — különben már messze nem személyes — tulajdonságának hatása alatt ítél Hory munkájáról a kelleténél szigorúbban. „A diplomácia — írja — sok emberre rontó hatással van. Kis körülmények közül feljutó emberek rövid időn 54 A Turnu Severin-i tárgyalások rekonstruálása a visszaemlékezések legjobban dokumentált része. Ennek az az oka, hogy merő véletlen folytán Hory megtalálta kenesei villájának kertjében 1946-ban néhány iratát, köztük e tárgyalásokról készített feljegyzéseit, valamint a felvett jegyzőkönyvek birtokában maradt példányát. (Uo. I-II. lap.)
