Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 277 belül a pálya külsőségeivel magánéletük körülményeit igyekeznek azonosítani, és a szegény négyszobás középosztálybeli kis dzsentri hamarosan azt képzeli, hogy kastély, inasok és legalább 12 személyes löncsök és dinék nélkül nem tud megélni."5 5 Úgy véljük, hogy Kozma Miklós az ilyen attitűddel szembeni ellenszenvéből fakadóan túlozza el a római követ elkényelmesedését. Hory egész pályafutására azonban — mert azt az 1934—35-ös külügyminiszterhelyettesi időszak, majd a varsói esztendők is alátámasztani látszanak — inkább egyik külföldi diplomatakollégájának megítélését tartjuk jellemzőnek. A már belgrádi követnek kiszemelt Horyról a bukaresti osztrák követ 1923. november 9-én azt írja, hogy „kétségkívül nagyon rátermett, derekas tisztviselő és úgy diplomáciailag, mind gazdaságpolitikailag képzett".5 6 Hory András tehát nemcsak viszonylag széles műveltséggel rendelkező, képzett szakember, de rendelkezik azzal a tulajdonsággal is, hogy előrejutását kisgyermekkorától elsősorban munkájára alapozza. Abban ellenben, hogy pályája az első világháború után miért is ível már fiatalon oly meredeken magasra, messze nem csupán ezek a személyes pozitív tulajdonságai játszanak szerepet, hanem sokkal inkább a megváltozott körülmények. És itt már valóban az életút tipikus vonásainak egyikéről van szó. Hiszen a század első évtizedének vége felé Hory — amint láttuk '— gyakorlatilag hiába lesz királygyűrűs doktor, pályája nagyon is vontatottan formálódik. A húszas évek elején ellenben ügyvivőként rábízzák a magyar külpolitika, az ország elszigeteltségének enyhítése szempontjából egyáltalán nem lényegtelen bukaresti követség megszervezését, majd Belgrádba követnek való kiszemelése negyvenéves korában nemcsak önmagában ezen tény miatt jelentős, de azért is, mert ismét egy kisantant államban betöltendő misszióról van szó, ahol egyrészt lényegében meg kell szerveznie a Csipkerózsika álmát alvó követség5 7 munkáját, másrészt pedig egy olyan országban levő magyar követség élén találkozhatunk vele, ahol a magyar külpolitikára befolyást gyakorló erők — miután a magyar-román közeledési kísérlet nem járt eredménnyel — az ellenséges gyűrűből való kitörést egy újabb ponton 55 Országos Levéltár, Kozma Miklós iratai, 4. csomó 2. dosszié. Római út 1933. november 27 december 6. 56 NPA К 23. 319. fólió. Szegedy-Maszák Aladár úgy látja, hogy „Hory bizonyos értelemben aktivista volt, ami szorgalmából is következett, ezért elég sok üresjárat lehetett az életében".(Szegedy-Maszák Aladár 1985. június 16-i levele a szerzőhöz.) 51 Hory előtt a belgrádi követségen lehetetlen állapotok uralkodtak. A követség tagjai teljesen elszigetelten éltek, sem a belgrádi külügyminisztériummal, sem a társkövetségekkel nem tartottak kapcsolatot. Két pártra oszlottak, egyesek a követ, mások az első beosztott tisztviselő mögött sorakoztak fel. Az adminisztráció lényegében megbénult, az iratokat nem intézték el. Forster Pálnak állítólag az volt a filozófiája, hogy „az akták az idők folyamán önmaguktól elintéződnek. Például az a fél, aki azt benyújtotta, beleun a kérelmezésbe, vagy esetleg meg is hal. A szerb hatóságokhoz különben is hiába fordulunk, mert választ tőlük amúgy sem kapunk. Ezért egyetlen mód az iratokat félretenni s bevárni, míg jobb idők következnek". (Kézirattár. Belgrádban 1924—1927. 9—II.) Hoffinger belgrádi osztrák követ lényegében teljesen azonos képet fest. A belgrádi követség kirívóan lehetetlen helyzetét az is mutatja, hogy az osztrák diplomata meglehetősen szokatlan módon külön jelentést szentel az ügynek. Ugyanakkor ő is megemlíti, hogy a jugoszlávokkal — enyhén szólva — nem ment egyszerűen az ügyintézés. NPA K. 3. 1923. szeptember 11-i, valamint 1924. március 28-i jelentés.)
