Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 275 lennének a népi demokráciára.5 2 Ez a magyarázata annak, hogy Hory két mondat közé zárja 1919 históriáját, hiszen jót nemigen akart volna mondani, rosszat pedig bölcsebbnek tartotta, ha nem jegyez fel. így érthetjük meg, hogy visszaemlékezése hatalmas terjedelmével együtt is miért maradt torzóban, miért mellőzi teljesen legfontosabb időszakának, római követi működésének az előadását. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy Hory nem íróasztala fiókja számára dolgozott, hanem nagyon élt benne a remény, hogy egyszer memoárja itthon napvilágot lát. Ellenben az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején az 1927—1933 közötti fasiszta Olaszországhoz fűződő kapcsolatok magyar részről szorgalmazott elmélyítésének felelevenítése, az ebben vitt római követi misszió ábrázolása legfeljebb az önleleplezés aspektusából tarthatott volna igényt az érdeklődésre, Hory azonban minden ilyesmitől távol állott. Ellenben A pálya végén 1940—1942. c. kötetben már hálásabb témához nyúl, hiszen abban sok szó esik a korabeli magyar külpolitikával szembeni aggályairól, németellenességéről, félreállításáról, amelyet a németek közbelépésének, a magyar belügyekbe való beavatkozásuk következményének tulajdonít.5 3 Miután a memoár torzóban maradt, miután keletkezése időpontjából és helyéből is logikusan kikövetkeztethető, hogy a szerző sok mindent — amiről pedig bőven lett volna mit elbeszélnie — tudatosan elhallgat, ezért választ kell adni arra a kérdésre, hogy végül is miben gyarapítják a visszaemlékezések olvasójuk ismereteit. Nos, Hory írása nagyon jól adja vissza a két világégés közötti diplomáciai légkört, képes egy sor ponton hitelesen érzékeltetni a magyar külügyi szolgálat szellemét, a benne érvényesülő különféle áramlatokat, amelyek közül az egyiknek, a negyvennyolcas romantikus függetlenségi vonalnak, a „kismagyar" nacionalizmusnak Hory az egyik fő képviselője. A visszaemlékezések egyik fő erőssége a korszak több jelentős politikai figurájáról hol csupán néhány vonással vázolt, hol jóval sokoldalúbban kimunkált — az elbeszélés megfelelő pontjaira beiktatott — portrék sorozata. (Bárdossy László, Bethlen István, Csáky István, Gömbös Gyula, Kánya Kálmán, 52 Ez nem vonatkozik azokra a kisebb publikációkra, amelyeket Hory Bécsben jelentetett meg. 1962-ben ugyanis feleségével együtt kivándorló útlevelet kap, és Bécsben telepednek le. 1964-ben kiadja egy kisebb elbeszélését (A múlt kísért a Steier hegyekben), valamint néhány összegyűjtött versét (Legyen úgy, mint régen volt... ). 1965-ben jelenik meg az 1. sz. jegyzetben már említett A diplomáciai szolgálat c. munkájának első része, és ugyanebben az évben publikálja Az 1939. évi német-lengyel háború c. visszaemlékezéskötetének első részét A kulisszák mögött címmel. E munka a második világháború előzményeinek európai diplomáciatörténetét kívánja nyújtani — meglehetősen leegyszerűsítő, egyoldalú módon, csekély forrásbázissal. Végül 1967-ben megjelenik A pálya végén című kötet alapján az 1940. évi Turnu Severin-i tárgyalások elbeszélése a magyar-román viszony általánosabb bemutatásával, illetve a második bécsi döntés felelevenítésével. Ennek a kötetnek „Még egy barázdát sem" a címe. Mind az öt füzet a szerző saját kiadásában látott napvilágot. A visszaemlékezések szövegéből publikáló két kis kötet alapjában követi a kézirat szövegét, a stiláris javításokon túl ellenben néhány ponton Hory tartalmilag is változtatott, az 1967. évi kötetnek pedig a szocialista Magyarország elleni élt ad, elsősorban a romániai magyarság sorsának elhanyagolása miatt. 53 Kézirattár. A pálya végén 1940—1942. 133—136., 148—152. (Horynak utolsó bécsi éveiben már nincs ereje pótolni a római évek megírását, 1971. március 11-én meghal.)
