Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 273 Vajon mi az oka az 1919-es esztendőre vonatkozó hallatlan szófukarságnak, amelyet a visszaemlékezések hatalmas terjedelme még kiáltóbbá tesz? A feleletet keletkezésük időpontja és körülményei adják meg. A visszaemlékezések keletkezésének körülményei, értékei Hory András sem 1945-ben, sem a fordulat éve közeledtével nem hagyja el az országot, hanem itthon él. A népi demokratikus rendszerben készíti el emlékiratait, mindazonáltal azok megírásának gyökerei messze korábbi évtizedekre nyúlnak vissza. „Diákkoromban rendszeresen naplót vezettem. A fontosabb eseményeket, érdekesebb élményeimet később is feljegyeztem. Diplomáciai pályafutásom alatt a politikai eseményekre vonatkozó rövid feljegyzéseken kívül megőriztem a leglényegesebb kérdésekkel foglalkozó jelentéseim és a kapott utasítások másolatait, valamint politikai tartalmú levelezésemet. Bizalmas jellegű irataimat nagyobb biztonság okából a budapesti Altalános Hitelbank főintézeténél bérelt széfjeimben helyeztem el. Megőriztem az érdekesebb újságcikkeket, a lapokban megjelent hivatalos kommünikéket, sőt az illusztrált lapok politikai szempontból érdekkel bíró képeit is. Ezenkívül rendszeresen gyűjtöttem a diplomáciai történelemre vonatkozó munkákat, a nevezetesebb államférfiak memoárjait, valamint a különböző kormányok által kiadott ún. » színes könyveket «. Az volt a szándékom, hogy ha egyszer a közélettől visszavonulok, egy hiteles adatgyűjtemény álljon rendelkezésemre egy komolyan megalapozott emlékirat megírásához. Ez a pótolhatatlan adatgyűjtemény Varsó 1939. évi bombázása alkalmával minden egyéb emlékemmel és értékemmel a lángok martalékává lett. (Itt feltétlenül fel kell figyelni arra a mozzanatra, hogy nem sokkal fentebb Hory azt írja: „bizalmas jellegű" iratait a Hitelbank széfjeiben helyezte el. Tehát, ha ez így van, akkor Varsóban nem pusztulhatott el az egész adatgyűjtemény — P. P.) Varsóból személyi okmányaimon kívül csak a német-lengyel háború alatt vezetett naplómat és egy feljegyzésekkel teleírt füzetet hozhattam magammal. Az eredeti, hiteles iratok hiányában már nem volt módomban korábbi tervemet megvalósítani. De megmaradt feljegyzéseim és a beszerzett szakmunkák felhasználásával mégis hozzáfogtam a két világháború közti időszak diplomáciai történelmének megírásához. Ezzel a munkával 1944-ig el is készültem, és mintegy 360 gépírt oldalt le is másoltam. De, amikor 1944. december 4-ének hajnalán balatonkenesei otthonunkat órákon belül el kellett hagynunk, a nagy sietségben csak az íróasztalomban levő írásaimat dobáltam be egy kézitáskába. Történelmi munkám kézirata tévedésből a könyvszekrényemben maradt és megsemmisült. Ugyancsak megsemmisültek vagy eltűntek pesti széfjeimben őrzött irataim is."4 4 (Ez utóbbi 44 Kézirattár. Belgrádban 1924—1927. I. oldal.
