Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255

272 PRITZ PÁL külügyminiszter — számára nagyon kellemetlen, Hory ellenben Szterényi előterjesztésére megkapja a Ferenc József rend lovagkeresztjét.4

0 A központi hatalmak és Románia között 1918. május 7-én Bukarestben létrejött béke előnyeit a győztesek nem sokáig élvezik. A központi hatalmak katonai ereje októberben, november elején összeroppan, egyes népeinek társadalmi forradalma, más népeinek-nemzetiségeinek (az antant hatalmak által hatékonyan támogatott) nemzeti forradalma elsöpri az elkorhadt politikai rendszereket, illetve összeomlasztja az addigi uralmat. Novemberben falragaszokon adja a német hadsereg tudtul, hogy elhagyja a román fővárost. Az ott állomásozó osztrák-magyar katonai alakulatok pedig szétesnek. A követségen máglyában égetik el az irattárat, néhány nap múlva megérkezik a francia hadsereg, a román belügyminisztérium pedig internálja az osztrák-magyar misszió tagjait, így természetesen Horyt is. Teljes elszigeteltségben, a hírektől elzárva négy keserves hónapot töltenek így, majd 1919 február végén térhetnek vissza Magyarországra. Biztonságukra a határig egy szakasz marokkói katona vigyáz. Itthon felszólítják, hogy nyújtsa be okmányokkal felszerelt folyamodványát a Külügyminisztériumba követségi tanácsosként való átvétele érdekében. „Kinevezésem rövidesen meg is történt — írja Hory —, és március közepén a királyi várban, ahol akkor a Krisztina városi szárnyban a Külügyminisztérium székelt, le is tettem a hivatali esküt."4

1 A múló idő megfakítja az emlékezetet, a memoárirodalom általános gyengesége az időpontok kisebb-nagyobb tévedéssel történő rögzítése. Eskütételének a proletárforradalom kirobbanásával való egybeesése ellenben Hory számára minden bizonnyal olyan emlékezetes lehetett, amelynek felidézése nem okozhatott volna különösebb nehézséget. Tulajdonképpen amikor március közepéről ír, akkor igazából nem is mond nagyon ellent a tényleges időpontnak, csupán arról van szó, hogy sem pontosan megjelölni, sem részletezni nem akarta azt. Mint ahogy arról sem ír, hogy mik voltak a külügyi népbiztosságon a feladatai, hogyan végezte munkáját. Hallgat július 8-án történt elbocsátásáról is.4

2

Az idézett mondat után közvetlenül azt írja, hogy „1919 végén átköltözködtünk a Vöröskereszt Egylet Dísz téri székházába".4

3 40

Uo. 229—2?2. 41

Uo. 251. 42

К 59. 13. tétel. 1919—1921(1919) 12.348. 43

Kézirattár. A Belmagyar utcától a Disz térig 1901—1919.251. Ногу 1919 előtti életútjának a fenti részletességgel való bemutatását több szempont alapján is indokoltnak tartjuk. Egyrészt a magyar külügyi szolgálat történetének feldolgozásához legalább egy-egy tipikus életút megismerése szükséges lenne, mindeddig azonban az ilyen ismereteink nagyon szegényesek. Hory pályafutása azoknak a diplomatáknak, külügyi főtisztviselőknek a vizsgálata szempontjából lényeges, akik nem a közös külügyi szolgálatból kerültek a Dísz térre, akiknek pályája hazai talajon bontakozott ki. Végül nem lényegtelen szempont, hogy a tanulmányunk elején említett kötet Hory visszaemlékezéseit az 1921-től kezdődő újabb bukaresti éveinek közlésével indítja.