Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
270 PRITZ PÁL diplomáciai képviseleteket hivatalosan nem értesítették, sőt arról sem gondoskodtak, hogy főnökeik őket a diplomáciai képviseleteknél bevezessék."3 4 Hory azonban most sem bizonyul elveszett gyereknek. Társasági úton, szemfülesen megismerkedik a követség tagjaival, lassanként munkahelyük megszokott ismerőse lesz, akire hovatovább kisebb jelentőségű ügyek elintézését is rábízzák. Itt is bejut a társasági élet színes forgatagába, hivatalos estélyeknek szintén gyakori vendége lesz. Csak az zavarja, hogy a kitüntetésekkel gazdagon díszített férfiakkal szemben ruhájára ő egyetlen kitüntetést sem tűzhet ki. Leleményessége azonban most sem hagyja cserben. Felvételét kéri a porosz Johannita lovagrendbe, amelynek akkor Vilmos német császár volt a nagymestere. Kérelméhez csatolnia kell a nemességét igazoló iratok másolatát és családfáját. Néhány hónap múlva megkapja az okmányt tiszteletbeli lovaggá történt kinevezéséről. Ezután nyakán a sasokkal díszített fehér zománcozott keresztet, bal mellén pedig a johannita csillagot viselhette a szükséges alkalmakkor. „Akkoriban — emlékszik vissza — Magyarországon a rendnek alig négy-öt tagja volt, és így felvételem fiatalos hiúságomnak is hízelgett. De tényleges hasznom is volt belőle, mert — mivel az emberek sokat adnak a külsőségekre — romániai pozíciómat sikerült még jobban kiépítenem."35 Bukaresti kiküldetése pályáján tovább segíti, mert onnan visszatérve a minisztérium vámpolitikai osztályára került, amely akkor a tárca legfontosabb részlegének számított. A beosztás nagyon tetszik neki, mert úgy érzi, ismét közelebb került céljához, hogy diplomata lehessen. Ismeretesen a Monarchia közös vámterületet alkotott, ellenben az eltérő osztrák és magyar érdekeket szinte havonta kellett egyeztetni, a bécsi tárgyalásokon ki kellett alakítani a harmadik országokkal kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó egyeztetett álláspontot. Hory a magyar küldöttséggel gyakran utazik Bécsbe, az újabb feladatkör látókörét tovább tágítja. Mivel egy-egy ilyen utazás előtt itthon a magyar álláspont kialakításához a földmüvelésügyi, a kereskedelemügyi és a pénzügyi tárca szempontjait is össze kellett hangolni, ezért az államigazgatás fontos területein tesz szert átfogó ismeretekre. Az osztrákokkal folytatott megbeszéléseken azt tapasztalja, hogy a hangnem igen udvarias, de a hangulat korántsem derűs. „A Monarchia berendezésénél fogva az osztrákok természetszerűleg nagyobb súllyal rendelkeztek, mint magyar kollégáik és ezt a politikai súlytöbbletet igyekeztek is gazdasági téren velünk szemben kihasználni. A magyar delegátusok viszont csökönyösen ragaszkodtak álláspontjukhoz, és azt körömszakadtáig védelmezték.... Az üléseken elnöklő külügyminisztériumi osztályfőnök igyekezett az ellentéteket elsimítani és valamely kompromisszumos megoldással mindkét felet kielégíteni."3 6 34 Uo. 143. 35 Uo. 147. 36 Uo. 162. Egy alkalommal az egyik ilyen tárgyaláson Lers Vilmos kereskedelemügyi államtitkár felpattant és kiment. „Nekünk fiataloknak — emlékszik vissza Hory — módfelett tetszett, hogy végre egyszer valaki magyar részről az asztalra ütött, és önelégülten követtük példáját." Uo.
