Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 269 mazóvá nevezze ki Horyt. Ehhez szüleinek vállalniuk kell, hogy fiuk számára minimálisan 2500 koronát adnak évente, amely a miniszteri tisztviselőktől megkívánt életmód folytatásához volt szükséges. Köztisztviselői pályákon a fizetés nélküli alkalmazás ekkortájt és a későbbiekben is szokásos gyakorlat. Hory esetében azonban az volt a sajátos, hogy kitüntetéses avatása és idősebb kora ellenére is így kellett pályáját elkezdeni. A minisztériumban a vízjogi főosztályra kerül szolgálattételre, amitől egyáltalán nincs elragadtatva. Ám mielőtt e helyre bevonult volna — az általánosan szokásos és hasznos gyakorlatnak megfelelően — először egy hetet az iktatóhivatalban, újabb hetet a kiadóhivatalban és egy harmadik hetet a számvevőségen kellett eltöltenie, amely révén az iratforgalomhoz elengedhetetlen ismereteket sajátítja el. A királygyűrüvel diplomázók külön jutalomként egyéves külföldi ösztöndíjért is folyamodhattak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Hory szintén beadja néhány hónap múlva kérelmét, már csak azért is, hogy a vízügyi akták kedvetlen intézésétől menekülhessen. Ismét csalódik, mert csak a szokásos összeg felét, kétezer koronát kap. Franciaországba utazik az ottani közgazdasági élet, kiváltképpen a mezőgazdasági igazgatás tanulmányozására. Hazatérte után hamarosan áthelyezik a közgazdasági osztályra, majd váratlanul mert a fizetéstelen állapot általában három-négy, sőt esetenként öt évig szokott tartani — kinevezik fizetéses segédfogalmazóvá. 1912 tavaszán pedig lehetőséget kap, hogy két esztendőre Bukarestbe utazzon az ottani földművelésügyi szaktudósító melletti segédszolgálatra. A Horynak szánt kiküldetéssel egyidőben Londonba, Párizsba, Berlinbe is delegálnak egy-egy fiatal tisztviselőt, és Hory természetesen először abban bizakodik, hogy valamelyik nyugat-európai fővárosba kerülhet. „A romániai mezőgazdasági viszonyok tanulmányozása — vallja — nem nagyon csábított. Viszont a magyarromán kérdés mint erdélyi embert közelről érdekelt. Az annexiós krízis óta sokat foglalkoztam külpolitikai kérdésekkel. Az a lehetőség, hogy alkalmam fog nyílni ezt a Balkánon kulcspozícióval bíró országot megismerni és onnan a szomszédos balkáni államok életébe belelátnom, szintén súllyal esett latba. A kiküldetés elfogadására azonban főleg az a remény ösztönzött, hogy ennek révén talán egy lépéssel közelebb fogok jutni régi álmom megvalósításához, a külügyi szolgálatba való bejutáshoz." Mindezen túl még azzal vigasztalja magát, hogy míg a többi „trágya diplomatát" — így gúnyolták a szaktudósítókat — e csúfondáros elnevezéssel együtt is irigyelték, addig neki legalább ezzel a hangulattal nem kellett számolnia, sőt kollégáinak szavaiból inkább valamiféle lesajnálást érzett ki.3 3 Hory természetesen már a Béccsel szembeni beállítottságából fakadóan is helyeselte a szaktudósítói rendszert, bukaresti tapasztalatai alapján azonban mégis arról kellett meggyőződnie, hogy az „többé-kevésbé az ötödik kerék szerepét" játszotta. „A szaktudósítók mellé kirendelt fiatal magyar tisztviselők helyzetét még az is megnehezítette, hogy megbízatásukról a magyar minisztériumok az illetékes 33 Kézirattár. A Belmagyar utcától a Dísz térig 1901—1919. 139. 2 Századok 87/2-3
