Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
262 PRITZ PÁL Az eszes és fogékony kisgyermek fantáziáját mindez erősen foglalkoztatja, s hazatérte után állandóan unszolja nagyanyját, hogy az addigiaknál is többet meséljen 1848—1849-ről. És, hogy gondolkodása ebben az irányban még mélyebbre szántson, arról keresztapja, Bartha Miklós is gondoskodik. Ő a függetlenségi párt egyik országosan ismert korifeusa, aki nemcsak parlamenti szónoklataival, hanem az 1880-ban Kolozsvárott megindított Ellenzék című lapjával, abban kifejtett publicisztikájával szerzett nevet magának. Bartha Miklós és a Hory család közt nemcsak formális, hanem igen szoros volt a kapcsolat, magának az Ellenzék című lapnak a gondolata is Hory Bélától származott, a lap megindításához szükséges anyagi javakat pedig Hory András egyik anyai nagybátyja, Magyary Mihály teremtette elő.16 A kisgyermek számára nemcsak az eszmék vonzóak, de maga a lapszerkesztés is. Sokszor órákat tölt a szerkesztőségben, olvassa a nyomdából frissen felküldött „kefelenyomatokat". Az Ellenzéket egyébként is gyakran böngészi, és annak mintájára maga is lapot „ír és szerkeszt" — négy példányban, amelyet a család tagjai vásárolnak meg. A lap olvasásával korán megérinti Bartha Miklós türelmetlen, társadalmi tartalmában konzervatív nacionalizmusa, amelyet édesapja liberális gondolkodásmódja — későbbi életútja tanúsága szerint — aligha semlegesített. Ő az, aki a német nevelőnő mellett román diákot is szerződtet, hogy hozzá hasonlóan gyermeke szintén tudjon románul. „Apám gyakran hangoztatta — írja Hory —, hogy mint erdélyi embernek, nekem is meg kell tanulnom románul. Erdélyben sok román él, mondta, és illik a nyelvüket elsajátítani." (Hory azonban végül is nem tanulja meg e nyelvet.) Amikor 1896-ban a memorandum-per zajlik, akkor apja is elítéli az azt kiváltó román lépést — ti., hogy az erdélyi románság közvetlenül a császárhoz fordult memorandummal sérelmeinek orvoslását kérve —, alapjában azonban a két nép közötti megbékélésnek volt a híve, házának gyakran látott vendége volt Iuliu Coroianu, az erdélyi románság egyik vezetője, és Hory még a szülői házban ismerte meg Iuliu Maniut is, aki édesapja sakkpartnere volt.1 7 A tollforgatásban nemcsak nagyapja, édesapja és keresztapja példája ösztökéli az alsó három elemi osztályt még magántanulóként elvégző kisdiákot, hanem apai nagynénje, Gyarmathy Zsigáné született Hory Etelka is, aki a Kalotaszeg vidékét leíró néprajzi dolgozatai mellett számos szépirodalmi munkát is alkot, s köztük az egyik regénye szintén a szabadságharcból választotta témáját, Vasvári Pál tragikus halálát beszélve el.18 Mindezek mellett Hory irodalmi ambícióit édesapja közvetlenül is erősítette. 11 éves korában a házhoz járó Gartenlaube с. ifjúsági folyóiratból egy 16 Kézirattár. Belmagyar utca 47. 34. 11 Uo. 21., 52—53. és Bukarestben 1921—1924. 68. Érdemes megemlíteni, hogy Hory szolgálati és minősítési táblázata szerint „kevéssé", de „beszélt" románul. (K 59. 1919—1944. Szolgálati és minősítési táblázatok. A-H. 53. kötet) Úgy véljük, hogy ez fontos adalék a korabeli külügyi szolgálat hasonló szolgálati és minősítési táblázatai nyelvtudást rögzítő adatai hitelességének nem minden fenntartás nélküli hasznosításához. 18 Uo. Gyarmathy Zsigánéra ld. A magyar irodalom története. Főszerkesztő: Sőtér István. Bp. 1965. IV. kötet 886.
