Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 263 hosszabb novellát magyarra fordított, amelyet apja könyvecske formájában kinyomtattatott.1 9 Mindezen körülmények is elegendő magyarázatát adják annak, hogy honnan ered az a kitartó szívóssága, amelynek birtokában — mint arról később még részletesebben szó lesz — a mostoha sorssal dacolva ismét és ismét papírra vetette egyáltalán nem csekély terjedelemben feljegyzéseit, visszaemlékezéseit. Hazaszeretetének két fontos összetevője — írásaiból — jól kitapintható. Az egyik a küzdelmes történelmi múlt iránti tisztelete, a másik pedig a szülőföld rajongó szeretete. Erdély jelenti számára a meghatározó élményt, elsősorban Kolozsvár, a Belmagyar utcai szülői ház, amelyre a kilencvenes évek elején emeletet húznak, és így az addig egyszerű otthon takaros külsőt nyer. És azután itt van a székelyföldi zúgó fenyvesek között megbúvó Homoród, a nyári szabadságok, az első álmodozóromantikus kapcsolatok, az első éjszakai szerenádok szívet-lelket gyönyörködtető színtere, amely szinte a gyermek Hory serdülésével, felnőtté válásával párhuzamosan válik mind komfortosabb, civilizáltabb fürdőhellyé. Homoród szépülésénél szintén jelen van Bartha Miklós is, aki — közadakozásból, vármegyei támogatásból — sétányt, erdei kirándulóutakat építtet, és aki Hory Bélával, valamint a helyi szolgabíróval nyaranta állandóan arról tárgyal, hogy „miként lehetne a még mindig nagyon primitív fürdőhelyet modernizálni és fellendíteni". Minden bizonnyal e mozzanatnak is szerepe van abban, hogy a fiatal Hory rajong Bartha Miklósért.2 0 A zsenge ifjú évek életes hatását még újabb és újabb szálak mentén is fel lehet fejteni. Édesapja nagy levelező volt, aki a kapott leveleket borítékjukkal együtt gondosan megőrizte és rendezgette. 1939 őszén majd Hory az ily módon megőrzött nagy mennyiségű saját levelezését hajítja Varsóban a kandalló tüzébe, amikor a németek közeledte miatt a Lengyelországba akkreditált diplomáciai testülettel együtt el kell hagynia a fővárost. És itt vannak a felnőtt évek Horyját bemutató kötetek lapjain soha fel nem villantott, de mégis számos ponton — legalábbis következményeiben — világosan látható takarékos életvitel gyökerei. Szinte a Max Werber által fejtegetett, kapitalizmust generáló protestáns etikát látjuk megtestesülni Hory Béla nevelési elveiben. A tisztes munkával megszerzett pénz megbecsülésére, gyűjtésére ösztönzi fiát, amikor a feladat teljesítését — péksütemény napi megvásárlása, családi könyvtár rendezése-leltározása, iratmásolás stb. — szigorú mértéktartással, de mégis anyagilag honorálja. Vagy mennyire jellemzőnek láthatjuk az alábbi esetet. A tizenéves fiú vágyainak netovábbja, hogy legyen egy kerékpárja. A szülői szív azonban nem enged. — „Már sokszor megmondtam Neked — így szól az atyai intelem —, hogy a pénz hasznosabb dolgokra kell. Különben sem szeretem a nagyzolást és az úrfiskodást." Ha azonban a fiatalúr mindenképpen ragaszkodik a kerékpárhoz, akkor megveheti azt — összespórolt pénzéből. „Életem legnagyobb dilemmája előtt állottam — emlékezik vissza Hory. — Azt a 160 forintot hosszú évek folyamán gyűjtögettem. Mindig arról volt szó, hogy ezzel a pénzzel majd részvényt veszünk, ami évente szép 19 A vén biblia. Kolozsvár 1894. 20 Kézirattár. Belmagyar utca 47., 26. és 39.
