Századok – 1987

KRÓNIKA - Nemes Dezső 1908-1985 (Siklós András) 244

246 KRÓNIKA egyszerűen a magyar, hanem az akkori valóságnak megfelelően a magyarországi munkásmozgalom történetét jelenti. A Munkásegylet fellépésében, harcaiban a magyar munkásmozgalom az akkori Magyarország területén élő más nemzetiségű munkásság mozgalmával közös táborba fonódott egybe. „Az Általános Munkásegylet története" a magyarországi munkásmozgalom kialakulásának, a kialakulás jelentős szakaszának alapos, részletekbe menő, mind a mai napig legjobb feldolgozását jelenti. Az ötvenes években az ellenforradalom negyedszázados történetének feltárása is időszerűvé vált. Nemes Dezső az idevágóan egybegyűjtött, leginkább az Országos Levéltárból származó iratanyag publikálásához is segítséget nyújtott. Vállalta a szerkesztés, az abban való közreműködés feladatát, és vállalta, hogy az Iratok az ellenforradalom történetéhez gyűjtőcím alatt megjelenő kötetekhez terjedelmes bevezető tanulmányt készítsen.' E bevezetők túllépték a szokványos „bevezetők" kereteit, hézagpótló összefoglalást jelentettek a húszas évek mindaddig kellően fel nem tárt eseményeiről. Új források feltárása — hozzáférhetővé vált többek közt Prónay Pál több kötetes naplója — később lehetőséget adott a megkezdett munka folytatásához, bővítéséhez. Az ellenforradalom első két esztendejéről 1962-ben nagy terjedelmű monográfia látott napvilágot. (Az ellenforradalom története Magyarországon 1919—1921). E kiadványról az egykori kritika joggal állapította meg, hogy megjelenésével a kutatás „nagy lépést tett előre az ellenforradalmi korszak történetének feldolgozása terén". Az ellenforradalom kezdeti időszakát feltáró munkák szerves folytatását jelentette 1964-ben az „aktív külpolitika" éveit bemutató monográfia (A Bethlen-kormány külpolitikája 1927—1931-ben), mely alapvetően a magyar Külügyminisztériumnak az Országos Levéltárban őrzött, de mindaddig fel nem tárt állagainak felhasználásával készült. E könyv a teljesség szempontjából egy és más vonatkozásban bírálható, de e feldolgozás vitathatatlan érdeme, hogy az a diplomácia fennmaradt iratainak bemutatása és alapos elemzése ellenére sem egyoldalú; a szerző nem téveszti szem elől, hogy ne csak a külpolitika, de a bel- és külpolitika összefüggéseire is rámutasson. Az ellenforradalom történetét feltáró munka a hatvanas évek előrehaladtával nem folytatódott. Nemes Dezső csak egy ízben —jó másfél évtized múltával — tért vissza e témakörhöz. 1981-ben jelent meg a biatorbágyi merénylettel foglalkozó kis monográfia („A biatorbágyi merénylet és ami mögötte van. . ."), mely a szerző talán legsikerültebb alkotásának tekinthető. E jól szerkesztett könyv nemcsak izgalmas olvasmány, például szolgálhat annak bemutatására is, hogy hogyan lehet közvetlen bizonyítékok, fel nem lelhető, feltehetően nem is létező iratok hiányában közvetett források, dokumentumok segítségével a fellelhető anyag gondos elemzésével és egybevetésével az igazságot feltárni, a felszín mögött a mélyebb összefüggéseket meggyőzően bemutatni. A két világháború közötti időszak történetének kutatása egyben elvi, elméleti, ideológiai kérdések vizsgálatát is jelentette. A felvetődő és a későbbiek során mindinkább vita tárgyát képező kérdések közül Nemes Dezsőt leginkább az ellenforradalmi rendszerjellegének, osztálytartalmának kérdése foglalkoztatta. E problémakört illetően az Iratok 2-ik kötetéhez írt előszóban már állást foglalt, de az ennek kapcsán mondandókra a későbbiek során ismételten visszatért. A kiszélesedő vita során nemcsak a magyar fasizmus, hanem menthetetlenül a fasizmus kérdése általában, a nemzetközi összefüggések bemutatása is napirendre került. Nemes Dezső 1976-ban napvilágot látó tanulmánya („A fasizmus kérdéséhez") állásfoglalás volt a fasizmust szépíteni kívánó, osztálytartalmát a nagytőke legreakciósabb köreinek a fasizmus létrejöttében játszott szerepét elhomályosítani igyekvő törekvések ellen. 1955, a tizedik évforduló szolgált indítékul a felszabadulás — 1944—1945 — történetének feldolgozásához. Az évforduló alkalmából megjelent munka („Magyarország felszabadulása") több volt egyszerű ünnepi megemlékezésnél. Mint első, történetírói igénnyel írt összefoglalás nemcsak terjedelmét, de tartalmát, színvonalát tekintve is kiemelkedett az évfordulóra megjelent kiadványok sorából. A felszabadulás és az ezt követő évek történetének vizsgálata — úgy, amint ez a két világháború közötti ellenforradalmi korszak feldolgozása során történt — egyben vitás, vitatható az adott időszakban nagyon is napirenden levő kérdések vizsgálatát, megválaszolását is követelte. Nemes Dezső e feladat elől 1 Iratok az ellenforradalom történetéhez. I—III. kötet. Budapest, 1953, 1956, 1959.